Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Ez a ravasz paraszt Móricz Zsigmond megint itt kujtorog Debrecenben. Belépője az volt, hogy: „barátom, rettentő beteg vagyok. Nem bírom a feleségemet, az otthoni életet. Azonkívül a Vadkan is megbukott... Eljöttem gyógyulni Debrecenbe. Szeretem ezt a várost, mert még nem bántott." Rendben van. Szeresd. Én nem szeretem. Hanem bajod annyi sincs, kedves Zsigám, mint a mátai menyasszonynak, mikor bekötötték a fejét és templomba vitték, s ott az esketés alatt megbabázott - és dalolták a mátai legények: „egyet vittünk, kettőt hoztunk, jaj de nagy szégyent vallottunk!" De hát rokonszenv-ébresztőnek ez is elég jó. A Csokonai Kör különben nem sokat törődött Zsigának a betegségével, hanem megfogta felolvasónak a decemberi ülésére. Rajta kívül még a kis Juhász Gyula is vendége volt Debrecennek.

290 1 5 év óta nem láttam Juhászt: nagy fekete szakállat eresztett, gondolom azért, hogy fejének a ferdeségét valahogy kikerekítse ezzel a dús függvénnyel; így csakugyan jobb alakja van. Szeretem ezt a furcsa fiút, már egyetemi hallgató koromban megszerettem Pesten. Versei olyan finom, filigrán munkák, mint a gyűrűk és karperecek; vagy olyanok, mint ebéd végén az olvadó torták: kellemesen ízesítik az ember lelkét. Aki a Juhász Gyula verseit olvassa: valami nyugodt jóindulat urának érzi magát. Nemesít. Nagyon képzett ember, sokat olvas, sokat tud, poéta doctus, mint Babits. Most, hogy itt volt, este összejöttünk egy kis kocsmában, a régi Törőben, s ott egy 12 szonettből álló forradalmi képsorozatot olvasott föl: a francia forradalom 12 hónapja a cím: Brumaire, Vendémiaire, Thermidor, Germinal stb. - Tréfából azt mondtam neki előtte való este: Gyula, nem vagy ura a formáknak -, azt hiszem, erre akart válaszolni: szonettben, a legkötöttebb formában is otthonosan és művésziesen mozgok. Elismerem: csakugyan pompás versek. Ellenben a Csokonai Kör egyik alelnöke, dr. Kőrössy Kálmán úr, roppant dohogott: nem érti, hogy lehet magyar poétának szonettet írni! A szonett olyan, mint az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság: nincs rá mentő körülmény, sem enyhítő. Nevettünk a jó öregen - hiszen az a nagyszerű, hogy magyar nyelven minden formában lehet írni. Örüljünk neki. De az alelnök úr nem örült. Juhász Gyulát különben „forradalmi magatartásáért" kitették a tanári állásából, s most újságíró Szegeden. Konferál és vezércikkeket ír, ezekből él. Egypárszor megkísérelte az öngyilkosságot, de nem sikerült. Volt már a Morawcsik-klinika félig-meddig elmegyógyintézetnek megfelelő osztályán is. Szóval: költő. Móricz Zsigmond? Olyan józan, mint a debreceni cívis. Mégis író. Mégpedig csak pénzért író. Szegény Zsigát nem irigyelem. A felesége rágja a fülét: ez sincs, az sincs, pénz kellene... honnan vegyen pénzt az ember, ha író? Ir. így csinálta 290 „1924. december 21-én Byron-emlékünnepély - Byron halálának századik évfordulója alkalmából - a ref..főgimnázium tornatermében. Műsorra kerülnek: Pap Károly megnyitóbeszéde, Thuróczy Gyula színész felolvasása Byron verseiből, Oláh Gábor »Lord Byron« c. tanulmánya, Juhász Gyula néhány költeménye és Móricz Zsigmond értekezése a színészetről mint műfajról." (Asztalos 212.)