Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

szabadságmozgalom egyik szellemi irányítója; a dublini nemzeti színházat is ő alapította. - Most olvasom éppen magyar fordításban egyik érdekes versét, amelyet szeretnék elszavalni minden debreceni hájfejű papnak és püspöknek. A címe: Isten és az indiánus. (...) A Csokonai Körben Madách világnézetéről olvastam föl. Kimutattam, hogy M. szerint az emberi élet (tulajdon)képpen az örök jó és örök rossz hullámvonalában halad, az egyetemes emelkedés minden bizonyítéka nélkül. Csak a hitünk, tehát a magunk altatása, próbál aranyhidat festeni e taposómalomtól az örök tökéletesség szelleméig. A rossznak éppoly fontos, előbbrelökő szerepe van életünkben, mint a jónak, mert mozgás, vagyis élet, csak két ellentétes erő egymásba ütődésétől támad. S mi ezt a mechanikus forgást érezzük fejlődésnek, emelkedésnek, mert piciny életünk relatíve csakugyan emelkedhetik egy-egy hullámhegynél, csak azért, hogy a következő hullámvölgybe alázuhanjon. Ez Madáchnak szinte forradalmi nagyszerű gondolata. (...)

245 Szilveszter éjszakáját Juhász Nagy Sándorral, a forradalom volt igazságügyminiszterével és Dóczy Jenővel, a kritikussal töltöttem. Luciferi célzattal megkérdeztem Nagy Sándort, hogyan lehetett Károlyi Mihály olyan őrült, hogy hadsereg nélkül akart új államot teremteni? A meglepett exminiszter csaknem kétórás beszédben felelt erre az egyszerű kérdésre. Alátámasztotta feleletét mindenféle okkal, még bot-okkal is, de végeredményben csak annyi jött ki, hogy gróf Károlyi úr nem tartotta a hadsereg megszervezését oly fontosnak, mint az ő egyéni akaratának érvényesülését. Ez az egyéni akarat pedig inkább bolondot akart, mint okosat. Bolondságai sikerültek is - quod erat demonstratum

246 -, okosságai ellenben tojásban maradtak. Különben Nagy Sándor beismerte, hogy az 1918-i októberi forradalomnak nem voltak nagy emberei. Károlyi torzképe volt Kossuthnak, mint Ady Petőfinek, Tisza Széchenyinek. - Erre én komédiás ötlettel azt mondtam: mért nem nevelünk nagy embereket? Ez sem lehetetlenebb, mint szellemet idézni; szellemeket pedig a 20. század is idéz... És lelkem előtt egy aristophanesi vígjáték kezdett kialakulni hirtelen fellobbant ötletem világánál: „nagy embereket előkészítő tanfolyam..."

247 Pompás dolgot lehetne ebből kihozni, ha az embernek (s az írónak) négy keze, két feje és 24 órán át tartó munkaereje volna... No, de a toronyóra 12-t vert... éjfél... most lépünk át 1924-be. A villanylámpa misztikusan lesötétedett, s különös félhomályban, magunkba szállva, tokaji borral köszöntöttük az új esztendőt. 245 Mj.: Budapesti Hírlap, 1924. május 21. és Oláh 1932. 246 Bizonyítva van. 247 1925-ben meg is írta Nagy emberek iskolája címmel.