Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

akarná? A zene: a lélek beszéde, szövegetlen öröm, szóba nem férő bánat. Benne a hang beszél, sír, könyörög, lázong és lelkesedik, vagy mereng. (...) Sokszor, amint megyek az utcán, megdöbbenek. Édesanyám jön, jön szembe velem. Arcát még nem látom, de öreges, törődött járása olyan ismerős. A szívem feldobog, a gondolataim összezavarodnak: hogy is van csak... hiszen eltemettük... vagy csak álmodtam? Te jössz, jössz felém, egyre közelebb, egyre közelebb... már itt vagy három lépésnyire tőlem... fáj, akkor látom, hogy hiszen nem te vagy, csak egy másik öregasszony, akinek éppúgy fáj az élet, mint fájt teneked. Ránézek, szomorúan néz rám. Azt gondolja: vajon mit gondolok? * Mi a lángész? Petőfi. Azt olvasom egy cikkben: a zseni egészen egyéni lélekállapot, amelynek legjellemzőbb lényege: bizonyos elemeknek sajátságos és természetellenes egymásmellettisége... A zseni lélekösszetételének két sajátsága van; egyik: hogy mint összetétel, soha nem örökölhető; másik: hogy mióta a világon ismerjük, nőben még nem fordult elő. Ez érdekes. - Miért nem fordult elő? Magyarázata ez: a férfi értelmiség, a nő életadó. A két nem külön sejtek összetétele és külön lelki jelenség. Női sejtek beszivároghatnak öröklés útján a férfitestbe, éppúgy, mint e sejteknek megfelelő lelki meghatározottságok az idegéletébe. Az életadás ténye a nőnél, a maternizmus a lelki életére is számtalan kihatással van. A férfiszervezetbe belekerülhet egy maternizmus, amely fizikai úton nem boldogulván, átcsap a lelki élet terére, de itt is azt csinálja, amit testileg tenne: szellem - organizmusokat, élő formákat termel. Tehát, művészeknél az alkotó képzelet mélyén rejtőző maternizmus megtermékenyül az életjelenségektől és organikus szellemlényeket alkot.

197 Nő azért nem lehet lángész, mert nála a maternizmus fizikai lényeket szül = gyermekeket. Eszembe jut itt egy versem, amelyet pár éve (1919. február) írtam.

198 Még akkor nem ismertem ezt az elméletet; de csaknem ugyanezt mondom ott el, szép hegedűszóban. Férfi voltom egy női lénnyel van egybenőve, s valami Örök Gyermek rejtekezik bennem, aki lenni akar. Meglepett ez a különös találkozás. Már sokszor jártam így: megírtam versben valami titkot, s később rideg prózában bukkantam rá, mint tudományos igazságra. Est Deus in nobis.

199 197 Vö. Oláh 1928, 94-95. 198 Hárman egyben. 199 Isten lakik bennünk.