Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
nem kellene többé ez a fiatalember. Ha már nem bírunk Habsburg nélkül nyögni sem, válasszuk meg inkább József főherceget vagy a fiát, ezek velünk voltak jóban-rosszban, még a vörös uralom idején is. Legalább erkölcsi bátorságuk van; ez is jogigény a magyar trónra. Németországgal nem szabad szakítanunk; mert a germán nem halt meg, csak alszik. Vilmosnak sok fia van. Meg vagyok akadva a kosztolással. Édesanyámat a világ minden kincsével sem tudom főzésre csalogatni (...) A néném, Erzsébet asszony pedig kevesli a havi 1400 koronát, s fölmondott. Most aztán vakmerően megígértem neki a napi 80 koronát, így valahogy kötélnek állt dec. 1-től újra. Csakhogy megjártam: az első napokban annyit tömtem magamba, hogy 5-re már böjtöt rendeztem. Magyar vagyok: ha egyszer-egyszer jól lakhatom, halálra eszem magamat. (...) Vajon bírná, merné-e Petőfi most is dalolni: „Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én, mert elhagyott, mert a legelhagyatottabb minden népek közt a föld kerekén..." Oh, be borzasztó most magyarnak lenni! Rákosi Jenő azt írja a minap egy levelében: „Csokonai tudott szenvedő, tűrő nagy mártír lenni sekélyes időkben - tudunk-e mi magyarok lenni ilyen óriási időkben?.. ." 125 - A nagyságnak ránk nézve most csaknem egyetlen fajtája vár: a nagyszerű halál. Ha ezt ki tudjuk játszani - akkor halhatatlan emberei vagyunk nemzetünknek. És én ki akarom játszani; sőt hiszem: a magyarság is ki fogja játszani. De hiszem, akkor halhatatlan nemzete lesz Európának! Óh, mosolyogj, biztass, édes remény! (...) Sokszor, röstellem bevallani, mégiscsak elragadtatással veszem magamra Magyarország szörnyű sorsát: ti. mennyi remek téma a háborús és forradalmi rázkódásoknak és katasztrófáknak ebben a modern Iliászában! Szinte szerencsésen nagyszerű véletlen, hogy éppen ebbe a korba születtem. Mi ehhez a Pefőfiék reformkorszaka és szabadságharca?! (Belőlem most nem a magyar, hanem a költő ordít.) Schmitt J. Henrik kis könyvét olvasom: „A szellem fejlődéstörvénye." Pompás! Mintha csak nekem írta volna. „(...) az a végtelenség, amelyet mi a naturában, mint külső hatalmat szemlélünk, ez a végtelenség dereng föl, ez ébred az emberi szellemben önmagáról való tudásra. (Be szép!) Vedd fel akaratodba az istenséget és leszáll felhőtrónusáról - mondja Schiller. Az istenit, amit az ember azelőtt vala125 A levelet nem találtam meg.
