Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

vagy Thermopylae vár reánk; de mindegy - ha halni kell: legyen legalább férfias a halálunk. * Március 24-én, negyvenedik születésnapomon, egész váratlan megtisztelés ért Pap Károly egyetemi tanár részéről, akivel eddig nem állottam valami jó lábon. Két kedves kislányát elhozta hozzám egy cserép virággal és két köszöntőverssel. A kisebbik verses köszöntője után a nagyobbik szavalta el igen szépen Anyám, hazám c. versemet.

86 Meghatott, igazán, a lelkemig. Milyen gyönyörűen hangzik az ilyen aranyos gyermeki ajakról az én komor, tűnődő és hánytorgó gondolatom! Szinte-szinte becsülni, szeretni kezdem magamat. Kardos Albert barátom zsidó ravaszsággal már vagy tizenöt éve minduntalan csak azt duruzsolja fülembe: minek írsz verset? írj csak prózát, az való neked. Igazán, sokszor megrendítette magamban való hitemet (...) * Friedrich István, a keresztyén egyesült pártok és a nemzeti hadsereg megszervezője, ez az energikus, forradalmi alak, keserű személyes harcot vív Huszár Károllyal, saját pártjának konciliánsabb,

87 csöndesebb vérmérsékletű vezéremberével. Ez is magyar átok. (Bár Huszár is, Friedrich is becsületes sváb.) Huszár a zsidósággal is ki akar egyezkedni, Friedrich azt mondja rá: soha! Ha Huszárék öszvéren akarnak kocogni, Friedrichék tüzes paripán rohannak a kezdett úton tovább. Szép volna ez a vetélkedés, ha nem Debrecen volna a határváros az ún. Nagyrománia felé. Március 28-án eljöttek Debrecenbe a híres pesti „Ébredő Magyarok".

88 Elhozták aranytrombitájukat is: Szabó Dezsőt, az Elsodort falu c. nagyszerű regény íróját. Megfújták - és erős, szarkasztikus, magával ragadó harsogással antiszemita marsokat trombitált. Ellenállhatatlan sodra van beszédének; pedig szélesen kikopogtatott kiejtése először idegen a fülnek. Pompás színész rejtőzik benne; ágál, 86 Mj.: Oláh 1919b. 87 Békésebb hajlamú. 88 Ébredő Magyarok Egyesülete üléséről tudomásunk szerint egyetlen lap számolt be: A Hírlap. A tudósítás szerint olyan sok érdeklődő volt, hogy a hallgatók egy része nem fért be az Arany Bika dísztermébe, számukra a Kossuth-szobornál külön gyűlést tartottak. A gyűlés szónokai: Dr. Prőhle Vilmos egyetemi tanár, Jakocsevics Lajos budapesti küldött, Szabó Dezső író, Mádl Géza budapesti küldött és Csernus Mihály voltak. „A nagygyűlés végül határozati javaslatot fogadott el, mely szerint feliratban követelik a nemzetgyűléstől a zsidók emancipációját tárgyaló 1867. évi XVII. tc. eltörlését, illetve a zsidókérdés törvényes úton való rendezését." (A Hírlap, 1920. március 30. 3.)