Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
vége gyönyörű. Óh, hogy irigylem Olaszország íróját azért a halhatatlan szépségimádatért és gőgös önérzetért, amely ott lobog és tántorog könyve minden lapján! Az ős latin büszkeség ez, amely egyszerűen barbárnak sajnál minden más nemzetet. (...) Óh, D'Annunzio, óh, divino Gabriele, neked szép hazát adott végzeted; nekem ez a kis Ungheria jutott, de most már ez is elveszett. (...) * Budapestről jött most Debrecenbe, át minden kordonon, demarkációs vonalon, egy egyetemi hallgató, aki Schöpflin Aladár barátom meleg üdvözletét hozta nekem, a halottaiból feltámadottnak. Pesten ti. az a hír volt elterjedve, hogy én rég meghaltam, még a román bevonulás idején. Ennek csakugyan van alapja. Ti. arról suttognak, hogy a románok engemet megmérgeztek, vagy meg akartak mérgezni. Október, november hónapokban, tavaly, nagyon rosszul voltam. Fejfájás, láz, elsápadás, szédület, gyomorfájás kínozott; feküdtem is, elgyengültem, és olyan sivár volt a világ körültem. Valamit csinálhattak velem ezek a zsiványok, ezek az antikultúr bestiák. De vagy a mérgük volt gyönge, vagy az én szervezetem erős. Egyszer, tudom, elszóltam magamat egyik tábornokukat illetőleg, s az a nő, aki akkor velem volt, valószínű, hogy besúgta román tiszteknek. Ettől fogva engem örökké detektívek figyeltek, kísértek; figyelnek és kísérnek a mai napig. Szerelem és halál - karöltve jár! Ezt rég tudom... Egyszer már költötték holt híremet, mikor Cirkvenicán vártam a fehér lovat. Egy úr megesküdött, hogy Fiúméban vagyok eltemetve, talán még a síromat is meg tudta volna mutatni. Azt hiszem, igazi halálomat is túlélem. Non omnis moriar, multaque pars mei vitabit Libitinam, mint Horatius énekli. 76 Február 22-én megjelent a hirdetőoszlopokon a román tábornok hirdetménye: a megszállott területeket ki fogják üríteni. Végre! Végre! Szetreaszke, szetreaszke regele Ferdinanda si regina Maria! 77 Azt hiszem, ezek az utolsó hetek olyanok lesznek Debrecen városára, mint a felkiáltó jel az átkozódások végén. Lába fog kelni talán még a Nagytemplomnak is. Látom, hogy városszerte javítgatják, erősítgetik a kapukat! Hja, cave canem! 78 - A Szent Reakció várja hajnala keltét. A debreceni katolikusok úgy képzelik Horthy bevonulását, hogy elöl fehér lovon jön a fővezér, azután lovasdandárja, s minden ló farkára egy-egy zsidó van kötve; a zászlókon természetesen Szűz Mária képe leng, a halhatatlan Szeretet és határtalan megbocsátás szimbóluma. - Szurkolnak is a zsidók; egy zabszemet hét markos 76 „Meg nem halhatok én teljesen: elkerül téged, síri folyó, jobb felem..." (Énekek, III. 30. Devecseri Gábor fordítása. In: Borzsák István és Devecseri Gábor szerk.: Horatius összes versei. Bp., 1961. 258.) 77 Éljen, éljen Ferdinánd király és Mária királynő! 78 Óvakodj a kutyától.
