Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
1919. október. A gúzsba kötött, megvagdalt, megnyirbált kis Magyarországon valami szellemi választóvíz két táborra különíti a lakosságot: köztársaságiakra és királypártiakra. Közeleg a béke aláírása, s a nemzetgyűlés megnyitása, szervezkednek a pártok. A miniszterelnök, Friedrich, 57 és pártja: a keresztény-szocialista párt, halálig royalista. A munkásság, a radikális műveltek pedig republikánusok. Valószínű, a királypártiak lesznek választáskor többségben, s így talán hamar visszaáll rég elveszett szabad király választási joga ennek a szerencsétlen nemzetnek. Hogy ki lenne a király? Még az sem tudja, aki esetleg lesz. József főherceg, egy angol herceg kombinációja a legerősebb. - Nekem mindegy: királyság, Köztársaság, csak a régi határokat lássam még egyszer a térképünkön. De ezt nehezen remélem. Három jó regényt olvastam most egymás után: egy franciát, egy németet, egy magyart. A francia: Romain Rolland Jean Christophja, a német Hauptmann Atlantisa, a magyar Szabó Dezső Az elsodort faluja. A francia lelke: a művészet, a németé a kereskedelem, a magyaré: a föld. A francia hőse: egy zeneszerző, a németé: egy tengeren úszó és elmerülő hajó, a magyaré: egy székely falu. Ennél tisztábban nem lehetne megjelölni a három faj psychéjét. (...) Szabó Dezső regénye meglepetés. Egyszerre új szem, s újonnan látott világ. Pedig ez is itt hallgat körültünk, mint a Petőfitől fölfedezett Alföld, alvó Hófehérke-képen. Szabó Dezső jól lát, mélyre lát, jellemző ereje a mi papírfigurás regényirodalmunkban meglepő és jóleső. A Farcády pap alakja, Judit, Farkas Miklós (= Ady Endre), Kunczné egy pár székely atyafi, néhány pesti zsidó: kitűnő. A háború sorsforgató ciklonja borzalmas realitással zúdul keresztül a vaskos regényen, meztelenül mutatva elárvult népünket, elárvult sorsunkat. A zsidóság végzetes ránk élősködését éppoly tisztán látja, mint Romain Rolland Párizsban, s bátor szavakkal süti a bélyeget e különös, bár nagyszerű faj homlokára. Az egész regény egy öntudatra rémült okos magyarnak fájdalmas kiáltása. Úgy hallom, rendkívüli sikere van Pesten, a Dunántúl; kell is, hogy minden magyar család asztalán legyen, mert kigyúlt lámpa ebben a förtelmes éjszakában. Egy ilyen regény többet használ, mint 12 politikus. Visszaad bennünket magunknak, (nov.) (...) A royalista mozgalom hódít. Dunán túl, Pesten már pártok vannak; lesz hamarosan Debrecenben is. Nem bánom én, csak hozza vissza a régi jó idők felét, s az elveszett ország felét. Albert connaughti angol herceg, Habsburg József fhg. a leg57 Friedrich István.
