Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Július-augusztus folyamán megírtam Szerelem és halál c. regényemet. Lötz Ká­rolynak és Kornélia lányának különös viszonyát dolgoztam föl benne. Azt a gon­dolatot akartam kihozni, hogy a művészi alkotás az érzések, érzelmek tisztaságá­ból, szűziességéből meríthet csak diadalmakat; amint a földiség beszennyezi az ideált: vége a teremtésnek. Ezt tettem a Pogány Kornél tragikumává is. - Nem tudom, mit szólnak majd hozzá a még megmaradt magyarok. Lehet, ezt is elát­kozzák, mint a Két testvér „perverz" históriáját. Perverz! - milyen nagy szeretettel alkalmazzák munkáimra ezt a szép jelzőt olyan emberek, akik azt sem tudják: hol kezdődik a művészet és hol végződik az ostobaság. Szegény Correggio, most fes­tenéd csak Jupiterrel ölelkező lódat, majd adnának neked az erkölcsös debreceni­ek! Michelangelo, meg ti többi Léda-szobrászok, most mernétek hattyúval ölelkez­tetni egy meztelen asszonyt, majd a képetekre másznának ezek az erkölcsbábák! Vagy - csak éppen nekem nem volna szabad túllátni az orromon? Lehet. Jaj annak, aki Debrecenben akar szobrot állítani a Szépségnek! (...) Érdekes, hogy ennek az évnek első felében/o/yrafd/agos álmaim voltak. (...) Eszem­be jut ezekről az egybeszövődő álmokról az egyéniség, az En kettészakadásának problémája. Ha misztikus volnék, azt mondanám; egyik Énem Párizsban él, lap­pang, míg a másik Debrecenben vesződik. Babits regénye, a Gólyakalifa is ezen a psychopathiai jelenségen alapul. (...) * Most, hogy veszedelmesen közeledem a negyvenedik évemhez, talán időszerű lesz áttekintenem eddig átélt szerelmeim sorát. Negyvenéves korán túl, azt hi­szem, nemigen bolondozik már az ember, s le lehet zárni a rózsaszínű aktákat. Ámbár, az ördög tudja: ki mikor bolondul meg igazán? Hátha rám is a Saint­Hypothese márki sorsát 32 mérte a végzet? - Mindegy. A határköveknél megáll a vándor, visszanéz, kifújja magát. „íme, barátaim, szeretkezéseim története" - mint a meseíró Hoffmann énekel. 33 Megszámozom az ideálokat, amiért bocsánatot kérek minden drága kis leány­tól s minden édes asszonytól. De muszáj. ba gyúrta ki Ugolinóját, úgy, hogy a Dante poklának egész iszonyatossága sötétlik rajta. Már nem is földi fájdalmában szájába feszített ujjait rágja; fiai körülte fonódva vergődnek. Új Laokoon-csoport." (Oláh 1908b, 44.) - Ugolino Gherardesca 1285-ben Pisa kormányzója lett, ellenségei fiaival együtt elfogták és egy toronyba zárták, ahol éhhalált haltak. 32 Saint-Hypothese márki: valamely ismeretlen operett alakja, aki ötvenéves korában kezdte meg az életét. 33 Offenbach: Hoffmann meséi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom