Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

még Rákosi Jenő is, sőt a B. H. fiatal leánykái és szende asszonyai is. A Biblia, az Egyház „szentté" avatja a házasságot, amelyet egyenesen gyermekek nemzésére alkot és köt; de a regényíró, ha a nemi szerelem zivatarait, lázongásait meri leírni: Marsias lesz, akit minden talmi Apollónak meg kell hivatalból nyúznia.

87 Hajaj, édes prüdéria! Takard el két szemedet, de úgy, hogy az ujjaid között átal láss, mint a gyerekek, a szégyellős gyerekek.

88 Innen hát visszabuktam. Gyerünk tovább. Kaján humorral a másik pólus felé törtem: fölmentem a Világ szerkesztőségébe a Sz. M. kéziratával. Valami igazgatósági ülés volt, a szerkesztő el volt foglalva. Ott ültem és vártam az előszobában három óra hosszáig. A kutya se szólt hozzám. Fölkerekedtem és hazajöttem. Valakinek a biztatására a Pesti Hírlap szerkesztőjét, Légrády urat kezdtem ostromolni. Légrády vak; fölkérte a kéziratot elolvastatásra. Olvastatta is egy hónapig. Akkor visszaküldte s azt írta: nem közölheti. Nem kérdeztem, miért; ő sem mondta, miért. Most, úgyis benne voltam már a hajrában, Singeréknek kínáltam föl, az Egyetemes Regény tár számára. Wolfner tata elkérte a kéziratot, s bizonyos idő múlva visszaküldte egy levéllel, amelyben azt írta: saját érdekemben nem adja ki. Ezt megértettem. Közben a Vasárnapi Újságnál is zörgettem és kopogtam; de a rideg Franklin azt se mondta: szabad. így hát szegény magyarjaim aludhattak tovább az asztalom fiókjában. Aludtak is majd egy évig. Egyszer a kis könyvkereskedő Csáthy Kálmánnal sétáltam az utcán. S valahogy szóba jött: nincs-e valami kiadnivalóm? Dehogy nincs. Itt vannak a Magyarok. A kis ferde orrú, kopasz homlokú kapott rajta; s hamarosan megcsináltuk a szerződést. Kinyomtatta, s 1914 tavaszán piacra bocsátotta. Még pompás plakátot is rajzoltatott a beharangozásra. Igen becsületesen csinálta az ügyet; Pesten soha így nem tárgyaltak volna velem. Kaptam a két kötetért 600 koronát. Ez volt eddig a legnagyobb honoráriumom. Hanem szegény Csáthy megjárta. A kritika úgy eldöngette szegény magyarjainkat, hogy még a kiadónak a feje is zúgott bele.

89 Na, gondoltam, te sem fogózkodol 87 Marszüász, a szatír megtalálta Athéné fuvoláját és olyan elragadóan játszott rajta, hogy versenyre mert kelni Apollóval. Az isten győzött és kegyetlen bosszút állt: elevenen nyúzta meg Marszüászt. 88 Oláh pályáját végigkísérte az erotizmus és a pornográfia vádja. Már 1909-ben a néppárti újság, az Alkotmány ezzel vádolta a Keletiek nyugaton-t. (Oláh Gábor pornográf. Debreczeni Független Újság, 1909. április 4.) 89 A kritikák közül az egyik legfontosabb Adyé. Bírálata régi hagyományon nyugszik, amennyiben a regény esztétikai hibáit Oláh Debrecenben maradásával, a város kultúrájával hozza összefüggésbe, ahogy Kazinczy Csokonai esetében tette: „Nem az baj (...), hogy Debrecen talán kulturálatlan hely. Sajnos van múltos kultúrája (...) s e kultúra reménytelen az igazi kultúra számára" - idézi Ignotus szavait. Ebben az összefüggésben vág nagyot a következő, most már közvetlenül Oláhra vonatkozó megállapítása: „Oláh Gábor Debrecené s most már bizonyosan tudom, olvasván két vastag kötetes regényét, hogy vigasztalanul Debrecené marad". Úgy látja, a regény pamflet jellege, Oláh megalomán mindent