Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
egy hetet holmi kirúgásért akasztották nyakába, azt le kellett ülni. Le is ülte. Ki is jött. Mikor aztán megint civil ruhába bújt, nem mert visszaülni a varróasztal mellé. Vagy ha mert volna is, nemigen lehetett, mert a szabócéhek munkafogytán voltak. Eresztgették a legényeket, segédeket. Nincs munka. Ezek aztán elindultak vándorútra. Hátha máshol jobb szerencse akadna. István is benézett Nagyváradra, elbúcsúzván hazulról nagy könnyhullatások közt, csak harmadnapra idehaza termett. Vagy nem talált munkát, vagy megijedt a Köröstől. Szóval: „Elfogyott a vakaró, Hazajött a vándorló." S mikor nem volt hélelkének hova lenni, 5 Mihály gazda azt mondta: - Te, én már úgyis idős vagyok, eleget kínlódtam értetek. Ülj fel a kocsimra. Viseld magad emberségesen. Ha arra kerül a sor, nem leszek adósod. Addig is az én kenyerem eszed. (Azt ette István már huszár korában is! Nem ízlett neki a prófont! 6 ) így hát fiákeressé vedlett István. Két jámbor lovat elhajtani: nem nagy töredékem, ész sem igen kell hozzá. Csak szemfüles legyen az ember, kilássa a messziről jövő emberből: kocsi kell-e ennek, vagy sem? Egylovas kell-e, vagy kétlovas? Meg, hogy tudja az utcákat könyv nélkül. Ennyi az egész fiákeres tudomány. Néha, igaz éjszakázni is kell, sokszor esős, sokszor fagyos időben, de másnap kiakadhatja az ember magát, egy kis borsos „házasságrontó"-val felüdítheti elernyedt tagjait, s megint ember! - István, vagy Pista - mindegy - hajtotta is a lovakat, keresett is annyit, amennyit. Éjszakázott is. Csak egy volt a baj. Azt gondolta, hogyha az ember egy nap éjszakázik, egy hétig mindig üdítgetnie kell elernyedt tagjait jó házassá grontóval, vagy csapókerti 7 karcossal. Mivel pedig minden héten kinn hált egy-egy éjszaka legalább, a toroköblítésnek, az elernyedt tagok felüdítgetésének sosem szakadt vége, vagyis hogy folyton folyt, mint a folyó vize. Aki sokat iszik, rendesen nem józan. Pista ivott, nem sokat volt józan. Pedig, ha nem volt józan, magánál sem volt. Érdekes jellemű ember különben is. Van benne valami költői hajlam. Úgy értem, hogy fogékony sok minden iránt, ami szép. Ez sem minden emberben van meg. Szeret dalolni, ért is hozzá, mert hangja is van, de meg át is érzi, amit dalol. Öccseivel: Sándorral, Miskával sokat eldanolásztak az udvar hátulján, szép nyári estéken. Nem is egy hangon, hanem kettős hangon. Pista, Miska vitte a prímet, Sanyi meg kontrázott. Értett hozzá. Szépen jött ki. A lányok kiálltak az utcaajtóba, s mondogatták: - Hallga, milyen szépen dalolnak a Tasnádi fiúk! De mikor bort ivott, megváltozott Pista. 5 „Minthogy hé-lelke nincs hová legyen, / Pályáján nem halad, de hát - megyén." (Arany János: Bolond Istók, II. ének.) - Oláh naplóját át- meg átszövik - tudatosan vagy tudattalanul -jelöletlen irodalmi idézetek. Ezek megtalálásában és az eredeti szövegek felkutatásában nyújtott segítségéért külön köszönetet mondok Szabó Anna Violának. 6 A legénység számára készült barna kenyér. 7 Debrecen egyik kertsége.
