Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Buza János: A magyar denár kivitele Észak-Itáliába a XVI. század közepén

BUZA JÁNOS (Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest) A magyar dénár kivitele Észak-Itáliába a XVI. század közepén Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A magyar dénár kivitele Eszak-Itáliába - bármennyire meglepőnek tűnik is - nem merő hipotézis, hanem - eddig hazai körökben figyelemre nem méltatott - hiteles források alapján bizonyítható tény. Mielőtt az érintett forrásokat ismertetném, részletes historiográfiai áttekintés igénye nélkül kívánok utalni arra, hogy a magyar dénár külföldre vitelét első gazdaságtörténeti szintéziseink egyike, Horváth Mihály (1) úttörő munkája is érintette. Az utóbbi évtizedek kutatásai, elsősorban Stefan Kazimír (2) és Andrzej Mikolajczyk (3) publikációira gondolok, megerősítették a magyar dénárok lengyelországi kivitelét. A Lengyel Királyság déli területén törvényes fizetési eszköz volt a magyar dénár (4), illetve számos külföldi verethez - tallérhoz és váltópénzhez - hasonlóan be is olvasztották (5), s mint magas ezüsttartalmú fémpénz a helyi pénzverés nyersanyagává vált. Erdélyből mindkét román fejedelemség területére nagyban is kivihették a dénárokat, s hogy ez namcsak feltételezés, azt Heraclides moldvai despota pénzei bizonyítják, aki 1562-ben és 1563-ban éremképpel és részben módosított körirattal utánozta a magyar s a velük egyező finomságú erdélyi dénárokat.(6) Ami a magyar dénárok ausztriai kivitelét és forgalmát illeti, már nemcsak szpórádikus nyomokkal rendelkezünk. Mind a régebbi osztrák forráspublikációk (7) és feldolgozások, (8) mind a magyar pénztörténeti irodalom, így legutóbb Huszár Lajos "Habsburg-házi királyok pénzei" című monográfiája (9) részletesen foglakozott e kérdéssel. Résztémát lezáró és némileg szimplifikáló összefoglalásul azt mondhatnók, hogy osztrák részről a magyar dénár kitiltására, majd miután ez nem járt sikerrel, határidőhöz kötött elfogadására és devalválására törekedtek. Ezzel szemben a magyar rendek a dénár akadálytalan forgalmazását és teljes értékben történő elfogadtatását szorgalmazták. Huszár Lajos joggal következtetett arra, hogy a többször megismételt osztrák korlátozó intézkedések a hatástalanság bizonyítékai.(10) Az utóbbi pénzforgalmi adatokkal is alátámasztható; 1564ből - az évszám jelen esetben különösen fontos - fennmaradt egy nyugta 18 alsó-ausztriai kis- és mezőváros adóbefizetéseiről. A 60 krajcáros számítá-