Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Karlovits Károly: Szent István fontja és a magyar kereskedelmi mértékrendszer

velejárója volt a korábban megismert mértékrendszer "törvényesítése" is. Valószínű, hogy a királyi jogú pénzverés mellett valamilyen központi mérték szolgálat létesülhetett, ennek nyomai még 1525-ben is fellelhetők voltak. A késő-római mértékrendszer teljes és pontos átvétele - amelyet történelmünk során hosszú időn keresztül megőriztünk - arra utal, hogy a pénzes mértékrendszer nem nyugati közvetítéssel jutott el hozzánk, hanem közvetlenül Bizánctól vettük át a pénzverésünk megkezdésekor. A SZENT ISTVÁN korában kibocsátott pénzek esetében nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, mint a solidusoknál, ahol egy lelőhelyről nagy mennyiségű (1434 db) verdefényes állapotban lévő pénz került elő. Szent István pénzeinek feldolgozói (HÓMAN 1916, HUSZÁR 1938) különböző lelőhelyekről előkerült pénzeknek leggyakrabban csak a darabszámát és az átlagsúlyát közlik, sok esetben más személyek által végzett mérés és számítás alapján. Mindezt befolyásolja az, hogy a kopásból, korrózióból és súlycsonkításból (körülnyírás) eredő súlyveszteséget nem vagy alig tudták figyelembe venni. Gondolnunk kell arra is, hogy egyrészt az ezüstpénzek előállítására nem fordítottak akkora gondot, mint a tízszer értékesebb aranypénznél tették, másrészt közrejátszottak az újonnan létesült pénzverdéknél szükségszerűen fellépő technológiai és vezetésbeli hiányosságok is . Tehát az új pénzverdék termékeinek minősége nem mérhető össze az évszázadok óta jól működő bizánci pénzverdékkel. Ezek után érthető, hogy hazánkban is a pénzszámlálás helyett a súlyra való elszámolás került előtérbe. A leletek mennyisége és az ezekről közölt adatok elégtelensége megnehezíti illetve a kis darabszámok esetében (a táblázat, 8^40 db) lehetetlenné illetve körülményesen értékelhetővé teszi a pénzegyüttesek statisztikai (hisztogram) módszerekkel történő vizsgálatát. Az összehasonlító táblázat összeállítása a pénzek átlagsúlyából indul ki. A pénzeknél meglévő súlyveszteség (kopás, csonkítás stb.) ellenére is az általunk ismertetett mértékrendszer helyes érték min.-max. értékeihez jól illeszkedik, illetve megközelíti azokat.