Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Soós Ferenc: Verde- és mesterjelként alkalmazott címerek a magyar pénzeken

le, hogy az év végén már nem töltött be kincstartói tisztséget, bár ezek csak közvetett bizonyítékok: nem szerepel azon az oklevélen aláíróként szep­tember 21-én, amelyben Zsigmond király Magyarország helytartójává és örökösévé tette IV. Albert osztrák herceget; 20 Zsigmond király 1402. szep­tember 29-én megfosztotta Jodok morva őrgrófot magyarországi örökösö­dési jogától lázadás szítása miatt; 21 egy kincstartóra tartozó ügyben hozott döntésről november 3-án a király a nádornak és a tárnokmesternek küldött értesítést. 22 Kápolnai Mihály veszprémi püspök 1402-ben nem látott el kincstartói teendőket, ő ekkor Zsigmond király bírói helyettese volt, peres ügyekben bíróként vagy bírótársként ítélkezett. 23 A következő aranyforinton Nagyszeben város címere látható 24 (8. ábra). A városcímerben itt még csak a két keresztbe tett pallos szerepel, a későbbi­ekben a címer további elemekkel bővült (9. ábra). Leírása: vörös mezőben liliomos nyílt arany korona alatt egy hegyével lefelé álló arany áttört há­romszög lebeg, amelynek csúcsaira egy-egy hegyével kifelé álló arany szív­alak van túzve. A háromszög két harántkeresztbe helyezett ezüst pallossal van átfűzve. 25 Az aranyforinton verdejegyként h-betű szerepel, mint a város német nevének (Hermannstadt) kezdőbetűje. A városcímer minden esetben csak ilyen összefüggésben fordul elő a magyar pénzeken. Hasonló a helyzet Nagybánya esetében is, azzal a különbséggel, hogy az ott vert pénzeken nem a városcímer látható, hanem az általános bányász­jelvény, a keresztbe tett bányászkalapács-ék pajzsba foglalva 26 (10. ábra). Verdejegyként itt is a város nevének kezdőbetűje, az n szerepel, és amikor a bányászcímer látható a pénzen, akkor az minden esetben a mesterjegy he­lyén áll, ami itt is kollektív verdebérletet jelent. Verdejegyként csak két esetben fordul elő városcímer a magyar pén­zeken. Az egyik János király uralkodása alatt Kolozsvár címere 27 (11 ábra), a másik pedig jóval később, a XVII. század második felében Pozsony város címere 28 (12. ábra). Ezekben az esetekben a pénzverde helyét feltüntető vá­rosnév kezdőbetűje helyett annak címere szerepel, mint azonosító jel. A verde- és mesterjegyként alkalmazott címerek rajzai megtalálhatók a már említett Pohl Artúr könyvekben. Mint ahogy korábban volt róla szó, ezek a címerek nagyon kis felületen helyezkednek el a pénzeken és a vés­nök legjobb igyekezete ellenére gyakran nehezen ismerhetők fel. Néha bi­zony meg kell erőltetni a fantáziánkat ahhoz, hogy mi is azt lássuk, amit a vésnök láttatni szeretett volna. A nehezen felismerhető vagy a Pohl köny­vekben hibásan rajzolt címerek közül szeretnék bemutatni néhányat rész­ben pontosítás végett, részben pedig azért, hogy felhívjam a numizmatika és a heraldika segédtudományok kutatóinak figyelmét ezekre a címerekre. Zsigmond király aranyforintja, Nagybányán verték (13. ábra). 29 A mesterje­gye egy címer, amelynek eredetét vagy tulajdonosát nem ismerjük. Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom