Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Csiffáry Gergely: A baliga használata a Heves megyei iparvállalatoknál

első darabok 1946 végén a bányák államosítása után kerültek a bányába. A zseton előlapján: SZÉNBÁNYA VÁLLALAT körirat alatt bányászjelvény (keresztbe tett bányászkalapács) látható, míg a hátlapján: ELLÁTÁSRA JOGOSULT felirat és ötágú csillag volt.

16 A zseton ellenében többnyire nagyobb ünnepségek után (Bányásznap, Május 1.) a zseton tulajdonosa egy ebédet kapott. Tehát kezdetben a zseton értéke 20-24 Ft. volt. Más alkalommal bizonyos italmennyiséget (pl. 2 korsó sör) szolgáltattak ki az érme bemutatójának. Az adatközlők emlékezete szerint utoljára 1958-ban használták még a bányásznapon.

17 A hazai bányák államosítása után (1946) a bányahatóság szigorú rendeletére bevezették a személyazonosításra a baligát vagy blaskát. A rendelet előírta, hogy minden magyarországi mélyművelésű bányában a föld alatti munkákra telepített dolgozók személyi azonosítása végett, azoknak azonosítási számmal ellátott baligája legyen. A személyazonosító jel kötelező használatát azért rendelte el a bányahatóság, hogy ha bármilyen rendkívüli baleset vagy bányaszerencsétlenség történik, azonnal megállapítható legyen, hogy kik szálltak le, illetve kik tartózkodnak a föld alatt. E célból az egyes bányáknál négyszögletű, téglalap alakú, kerek baligákat, illetve blaskákat készítettek. Voltak bányák, ahol eltérő színűek voltak a személyazonosító lapok. Formában vagy színben különböző azonosító jeleket azért készítettek, hogy azok révén a föld alatti munkára telepített fizikai dolgozókat, a műszaki és irányító személyzet tagjait (az üzemvezetőtől kezdve a segédaknászig) megkülönböztethessék. Ezen kívül készítettek ún. vendégbaligákat is azok részére, akik látogatóként mentek le a bányába. A baligákat a szállítógépész mellett egy szekrényben tárolták. A bányákba érkező vendégekről egy külön könyvet vezettek, amelybe beírták a személy azonosítását (vagyis a nevét és a baliga számát), valamint hogy részt vett a baleseti oktatásban, illetve átvette a bányászlámpát és az önmentő készüléket.

18 A személyazonosító jel kötelező használatára egy szélsőséges esetet említett egy adatközlő. 1958-ban az Ózdvidéki Szénbányákhoz tartozó Farkaslyukon egy váratlan vízbetöréskor, a lejtőspálya építése során egy csillés és egy vájár nem tudott kimenekülni és életét vesztette. Mindaddig, amíg a holttestüket felszínre nem hozták, felozolták, vagyis felolvasták a nevüket, mint akik leszállnak a bányába, s ugyanakkor a baligájuk is ki volt akasztva. Közel egy hónap telt el így, mire a szerencsétlenül járt bányászok holttestére rábukkantak.

19 Ezt a típusú személyazonosító jelét Egercsehiben is használták, amelyet a helybeli bányászok baligának neveztek.

20 Sajnos e típusból nem sikerült gyűjtenem. Ide tartozik, hogy a személyazonosító jelet a Bányászati Aknamélyítő Vállalat recski üzemében is használtak, ahol kerek, négyszögletes, illetve háromszögletű számozott lapokat készítettek műszakonként - a bánya há-