Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról

táblázat), ezért az sem lehetetlen, hogy pénzújítási céllal 2-3 évenként csupán 8 típust bocsátottak ki. A renovatio monetae gyakorlata mellett szólhat viszont, hogy 3 olyan kincset is ismerünk, amely több-kevesebb hitelességgel a király egytípusú, H27 fajú érméiből állt. Összefoglalásul kimondható, hogy I. (Szent) László uralkodása alatt minden bizonnyal már működött a talán már periodikus kény szerbeváltás, de ennek ütemét a szükséges adatok bizonytalansága, ill. hiánya miatt egyelőre nem lehet megállapítani. I. (Szent) László utódai alatt lényeges, de nem dokumentálható változás következhetett be a pénzújítás gyakorlatában. Nem ismerjük ugyanis az egyes uralkodók által veretett típusok számát, mert valószínűleg már Kálmán (1095-1116) megkezdte az anonim dénárok kibocsátását. Bár az utóbbiak Hóman Bálint készítette uralkodók szerinti csoportosítását később nem fogadták el,

34 az erre épített megállapítása ma is érvényben van.

35 Eszerint "az érmefajok száma azt bizonyítja, hogy Szent László két közvetlen utóda, hozzá hasonlóan, kétévenként bocsátott ki új pénzt, de II. Béla óta, már a XIII. században is szokásos évi pénzújítás vált rendszerré."

36 Magam is megkíséreltem az anonim veretek csoportosítását, de nem jutottam hihető eredményre, ezért a feltételezhető pénzújítás periódusával kapcsolatos véleményt sem alakíthattam ki. Befejezésül még a korszak kárpát-medencei érmeleleteiből levonható tanulságokat említem meg. A síregyüttesekben ritkán találtak ugyanazon uralkodó eltérő típusú vereteire vagy több kibocsátó érmeire. Anyaggyűjtésem 1667 érméje 1371 sírból származik, közülük 126 volt többpénzes (9.19 %). E 126 temetkezésből 38-ban ugyanazon típusból volt több példány (2.77 %), további 32 csontváz érméi közül pedig legalább egy-egy meghatározhatatlan kibocsátójúnak, azaz elhagyandónak bizonyult (2.33 %), vagyis csupán 56 értékelhető többpénzes temetkezés, maradt, az összes síradatnak mindössze 4.08 %-a! Az így kiválasztott síregyüttesek érméi is a következetesen végrehajtott kényszerbeváltás ellen szólnak: a túlnyomó többséget jelentő 49 esetben a forgalomból kiemelt 2, 7 esetben pedig 3 különféle érme látott napvilágot.

37 Inkább a kincsek állományának vizsgálatánál merülhet fel az a gyanú, hogy tarkaságuk a hosszú, netán nemzedékeken keresztül ívelő gyűjtésük következménye volt, hiszen egyes veretek akár több évtizeddel későbbi zárópénzű kincsekben maradtak ránk, mert I. (Szent) István érméi még I. Géza kori, Aba Sámuel és I. Andráséi a Salamon, Péteré, Béla duxé, I. Béláé és I. Gézáé az I. (Szent) László, Salamoné és Géza duxé a Kálmán, I. (Szent Lászlóé a II. István (1116-1131), esetleg a II. Béla (1131-1141), Kálmáné és II. Istváné pedig a II. Béla uralkodása alatt elásott kincseknek is összetevői maradtak. A kincsekben 14 és 1 között változott a magyar érmék típusszáma. I. (Szent) László korától szaporodtak meg a gazdag típusválasztékú kincsek, bár a periodikus pénzújítás bizonyítékának te-