Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)
Rózsa Gábor: Az „utolsó” jancsibankó a Mindszent-apátfalvi Ármentesítő Társulatnál Kistiszán, és a kormánybiztosi iratok között Szentesen (1882)
A címzett Horváth Gyula kormánybiztos (1843-1897) már egy éve a Bökény-mindszenti Ármentesítő Társulat székhelyén, Szentesen működtette hivatalát. Ellenőrzése és felügyelete alá tartozott a Körös-Tisza-Maros öblözet valamennyi társulata. Érdemeit nemcsak a megmentett város(ok), de a kemény kézzel irányított műszaki- és munkásemberek is elismerték, Szentes város elsőnek tette meg díszpolgárának.5 Azonnal kivizsgáltatta az ügyet a területileg illetékes Mindszent-apátfalvi társulat igazgatójával, Pokomándy Istvánnal. Két hét sem telt el a panasz felterjesztésétől, amikor fizetésnap előtti pénteken a huszonhárom panaszos közül hetet a Kistisza nevű gátburkolás ás zsilipkapu központi fekvésű munkahelyén megtalálta, és körülményesen kihallgatta. A jegyzőkönyvet Angyal József szakaszmérnök és egy tanú jelenlétében maga vezette.6 A kihallgatás német nyelven folyt, mert a "hetek" Sáros-, Pozsony- és Bars megyei német szíjgyártók, cipészek, illetve két Cseh-morva tartománybeli asztalos és kőműves mesterek voltak. Csak az egyikük volt napszámos (segédmunkás), és csak egyikük volt nős, gyermekes, egyébként valamennyien legények, fiatalok. Először azt vizsgálták, hogy tudják-e, hogy mit írtak alá, és felolvasás, fordítás és tüzetes elmagyarázás után kérdezték csak egyenként őket. Vallomásukból az alábbi részletek derültek ki: - hogy a panaszlevelet egy Schwartzkopf Adolf nevű munkásbódébeli élelmező, Weisz és Pollák önállósuló haragosa írta; - hogy a Jancsibankókat Herrmantól (Vö: Reisman) kapják minden reggel 50 kr vagy 1 Frt címletekben, és a kívánt mértékben; - hogy reggelihez a büdös vizezett pálinka 5 kr, a kenyér, mely alig fél fontnyi, a hiányos szalonnával 15 kr; - hogy ebédre a leves 6 kr, a hús 12 kr, a főzelék vagy paprikás 15 kr, a bor 12 kr, de valamennyi élvezhetetlen; - hogy a nehéz munka közben nélkülözhetetlen ozsonnához a vekni és a pálinka ugyan "csak" 15 kr, de vacsorára a hús lével, és fél liter borral 30 krajcárba kerül, tehát a saját élelmezésük naponta eléri, vagy meghaladja az 1 forintot. Pedig mint mesteremberek az átlagoshoz képest jól keresnek, napi 1 Frt 20-50 kr között, amiért reggel 6-tól este 7-ig dolgoznak. Egyikük, aki a zsilip-műtárgy partburkolásának igényes kőművesmunkáját végzi, és a legtöbbet keres, Karácsony óta (három hónap alatt) egy 20 krajcáros jancsibankónál többet nem tudott megtakarítani.7 Pokomándy igazgató a panaszoslevél szerzőjét, Schwartzkopf Adolf barakkost nem hallgatta ki, hanem lehordta, és igazolójelentés-félére szólította föl, s azt bevárva a jegyzőkönyvvel együtt küldte meg a kormánybiztosnak Szentesre.8 Schwartzkopfnak a közeli Kéménczi-tanyán voltak barakkjai munkás-szállásnak felállítva. Feltehető, hogy mint elcsapott, ám mindenbe beavatott haragos, meg akarta szerezni Weisz és Pollák élelmezési vállalkozását is, ezért jelentéséből még kiderül:
