Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály: Numizmatikai adatok egy pozsonyi polgár önéletrajzában (1847-1871)

jelzése, a mit 1868-tól mostanáig egy reáliskolai tanár, később egy aranyműves látott el. * Mint a bank váltópénztára 200000 forint ellátmányt kaptunk tőle a melyből a feleknek kívánatra nagy bankjegyeket kisebbekre és megfordítva váltottunk be, és az elhasználtakért újakat adtunk ki. Ha most nagyobb mennyiségű használhatatlan bankjegy felgyülemlett, az 1-50 forintos csomagok homorú vésővel átlyukasztattak és a banknak átküldettek, a mely másnap újakat küldött ugyanazon összegben és kívánt kategóriákban. A magasabb kategóriájú bankjegyekből csak a sorozatszámok jegyeztettek elő; az ezresek azonban vastag téntakereszttel áthuzattak, öt helyen átlyukasztattak és a postának adattak át mint érték nélküli nyomtatvány, értékmegjelölés nélkül, úgy hogy sikkasztás ki volt zárva. A felek bámulva nézték, ha a csak egy üvegfallal a külvilágtól elzárt helyiségemben sokszor 150 darab ilyen bankjegyet fekete kereszttel megsemmisítettem. Az átváltás ellátásáért évi 400 forint jutalmat kaptunk a bank igazgatóságától, a miből az én személyemre 75 forint jutott. A Harmincadhivatalok fennállása óta hatáskörükhöz tartozott az aranymosók által behozott aranyat beváltani. A Duna mellett fekvő helyiségek lakói a Csallóközben aranymosással szoktak foglalkozni. Erre az üzletre rendesen egyes családok vállalkoztak,néhányszor pedig többen egyesültek. Az emberek néhány lépésre beállanak a Dunába, egy mennyiség homokot belapátolnak egy teknőbe és folyton rázzák azt, miáltal a fennt levő homokot víz felöntésével eltávolítják és ha ez a hosszadalmas munka megtörtént, a fenéken mutatkozik a tiszta aranypor. Ez higanynyal lesz keverve és ezen anyagból golyó formálva. A kiszárított golyót legtöbbnyire pléhkanálra teszik, ritkábban tégelybe, szénnel izzóvá teszik és ezen a módon eltávolítják a higanyt, és így csak a tiszta arany marad vissza. Ezt hozták a hivatalhoz, hogy a megállapított beváltási árat megkapják. Miután azonban ezen kiégéssel, különösen ha nagyobb golyók voltak - nem párolgott el egészen a higany és a hivatalnak a pénzverőhivatal látlelete alapján kártérítést kellett fizetnie, a golyót a hivatalban szétverettek és egy öntőtégelyben újólag kiégettettek. Erre a tiszta arany az aranymérlegen leméretett, a dukát után megállapított beváltási ár kiszámíttatott és az átadónak kifizettetett. - A beváltott mennyiségből a főtisztviselők jutalékot kaptak. - Az előbbi években, a mikor többet mostak, ez nem volt jelentéktelen, az utóbbi időben azonban negyedévenként alig néhány forintra rúgtak. - Az aranymosók most aranyukat bármely aranyművesnek adhatják el, míg előbb azt büntetés terhe mellett a hivatalba kellett hozniok.