Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály: Numizmatikai adatok egy pozsonyi polgár önéletrajzában (1847-1871)

...Itt mi magyar tisztviselők azt az utasítást kaptuk, hogy nagyobb tömegű ezüstpénzt ne engedjünk Austriába kivinni, hanem azt a felektől bankjegyek kicserélésével szedjük el. Hogy ez a rendelkezés miképen lett volna végrehajtható, nem tudtam megérteni. Egynehány ezer forint bankjegyből álló készletünk nem volt: a féltől az ezüstpénzt egyszerűen elszedni és neki csak elismervényt kiszolgáltatni, szintén nem volt lehetséges, mert az osztrák pénztárak ilyen utalványt nem váltottak volna be, a mely nekik egy magyar pénztár által csak huzamosabb idő után váltatott volna be és a fél kénytelen lett volna Magyarországba visszautazni, vagy a pénznek bankjegyekben való beérkeztét Gánserdorf-ban bevárni. A dolognak meg volt a nehézsége. A pályaudvartéren azonkívül egynehány száz munkás sínutak és építkezésekkel volt elfoglalva. Egy a felek részéről ezekhez intézett izgató szó, hogy ezüstpénzüket elvették, elegendő lett volna zenebonát létrehozni, a mi reánk nézve rossz véget jelentett volna, miután Austriában nem várhattunk oltalmat. A szemleszolgálatot végző ellenőrök nem találtak nagyobb ezüstpénz mennyiségeket? * Az egész idő alatt különféle változás volt a helybeli hivatalnál. Augusztus 31-ig Ma-r volt mint gondnok, és L-b mint ellenőr kirendelve, tulajdonképen csak helyettesítésre, mire a változásokban hosszabb szünet állott be. Ezalatt Pozsony is magyar polgári biztost kapott és miután itt más pénztár nem volt, a harmincadhivatal teljesítette fizetési utalványait. Ezek a 10-20000 forintról szóló utalványok csak ceruzával írt cédulákon eszközöltettek. Hamisítványok és későbbi kifogásolások kikerülése végett hozzá kellett fordulnom és megfelelőbb utalványokat kértem. Előadott indokaimra hajlandónak mutatkozott kérésemnek megfelelni, csak a már általa eddigelé történt utalványozásokhoz hiányoztak a szükséges adatok. Nem maradt más hátra, mint hogy elhoztam naplóinkat és céduláit és ezek alapján utólag megkaptam tőle a szabályszerűen kiállított utalványokat. Hogy ez mennyire volt szükséges, az csak 3-4 év múlva mutatkozott, a mikor ezeket tőlünk követelték, a mikor ő már régen Amerikába menekült. Most már több esetben éjjel is az irodába hívtak, hogy a köpcsényi táborból átjött tiszteknek pénzt kiszolgáltassak. * ...December 1-én felgyógyulva, megint megkezdtem szolgálatomat. 16-án megjelent a magyar polgári biztos, egész pénzkészletünket magával vitte, hogy 17-én az összes itt tartózkodó magyar csapatokkal - az osztrák hadsereg közeledése miatt - Pozsonyt elhagyja.