M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

Vörös István: Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi temetők állatcsontleletei

Az elhunyt mellé lapocka (ló, szarvasmarha, juh, sertés - scapula/hum.), alkar (szarvasmarha, sertés - radius/ulna) és comb (juh - femur) húsrészeket helyeztek A lúd esetében a szárny és a comb egyértelműen, a csontvázrészlet feltételesen sorolható az ételadományok közé. 2.4. Egyéb állatcsontleletek 1. Amulett (17. táblázat) Vaddisznó agyar (alsó caninus) 1 db (SH 28. nő), Róka caninus 3 db (HÁ 226. nő, SH 118. [2 db] nő), Lúd ulna 1 db (SH 194. felnőtt), Mezei nyúl astragalus 3db (PE 146. [2 db] nő, 450. gyermek). 2. Attribútum? Ló tarsus csont Ló o. ph.II. Őstulok tarsus csont 3. Csontkocka 7 db juh astragalus 1 db juh sin. astragalus 14 db juh astragalus 4 db sertés astragalus 1 db (SH 92. felnőtt), 1 db (SH 138. gyermek), 1 db (SH 158. férfi). 4 sin.-2 dext., 6 dorso-ventralisan átfúrt, 2 töredékes (HA 8. gyermek), dorso-ventralisan átfúrt (HÁ 21. gyermek), 8 sin.-6 dext., 3 sin.-l dext. (HÁ 204. gyermek). Az egyik astragalus median-sagittalis vonalában domború felületű vasgyűrű töredéke volt. 4. Csonttűtartó Hengeres madárcsontból, juh tibiából (HÁ 162. gyermek, PE 163. nő, SH 268. nő). Az ismert sírpozíciójú állatcsont „mellékletek" az emberi csontváz mellett (a koponyától a lábfejig) csaknem minden helyen megtalálhatók voltak. 2.5. Lovas temetkezés (266—267. kép) Hajdú-Bihar megye itt közölt 10-11. századi temetőiben kizárólag férfisírokban volt, összesen 22 részleges lovas temetkezés. A HBB lósírban 2 ló egyed maradványai kerültek elő. A ló fejét (koponya+mandibulapár) minden esetben Ny-i tájolásba, 2 esetben az elhunyt mellett jobb oldalra (D-re: HBB 9„ SH 213.), 11 esetben pedig a bal oldalra (E-ra) helyezték a sírba. A lókoponyák az emberi csontváz mellett az alábbi helyeken kerültek elő: váll-fej (SH 258.), felkarcsont (SP 2.), csípő-comb (SH 84., 160., 259., SP. 1.), comb (SH 257., SŐ 5.), térd-lábszár (HBB 9., SH 81.), lábszár-lábfej (SH 158., 213.), lábfejnél (SH 126., 146.). A lókoponya a SH 112. sírjában az elhunyt lábszár-lábfején került elhelyezésre. A HBB lósírban az I. ló fejét - a többi lovassír ismeretei alapján - nagyjából a felkarcsont vonalában helyezték el. A ló feje 7 sírban az állán, 3 sírban (HBB I., SH 160., 258.) a bal oldalán, 4 sírban (SH 81., 112., 126., 213.) a jobb oldalán feküdt. A lófejek minden esetben le voltak kantározva. A lovak láb végeinek (a pata felőli részeknek) az iránya rendkívül változatos. A lókoponya irányával megegyező 6 sírban (HBB I., SH 112., 258., 259., SP L, 2.), illetve „vegyes" elrendezésűek (266—267. kép). A lovas sírokban a nyúzott lóbőrös típusú temetkezések maradványai kerültek elő (18. táblázat). A SH 129-, 146. és a 214. sírokban egy-egy farokcsigolya volt. A nyelvcsontok rendszeres előkerülése a gégefő alatti metszést valószínűsít. Az elhunyt csontvázának helyzete, a lócsontmaradványok sírpozíciója és a koponyás lóbőr „in situ" mérete alapján háromféle temetési szokást lehet megkülönböztetni (266-267. kép, 3. táblázat). Összegöngyölt (nem kitömött!) lóbőr 6 sírban (HBB I.: 155x25 cm; SH 84.: 135x30 cm, 258.: 171x30 cm, 259.: 165x25 cm, SP 1.: 130x25 cm, 2.: 160x45 cm). Összehajtott lóbőr 3 sírban (SH 112.: 50x60 cm, 126.: 50x50 cm, 213.: 75x75 cm). Kiterített lóbőr 7 sírban (HBB 9.: 80x50 cm, SH 81.: 95x60 cm, 146.: 55x80 cm, 158.: 85x35 cm, 160.: 115x45 cm, 257.: 125x55 cm, SŐ 5.: 135x80 cm). A sárrétudvari-hízóföldi temető 7 sírjában (81., 84., 112., 146., 160., 213., 257.) a ló feje és a lábvégei az emberi csontváz fölött 10-40 cm-rel magasabb szinten kerültek elő. 2.6. Avar típusú részleges szarvasmarha- és lovas temetkezés A Sárrétudvari-Hízóföld 154. sír feldúlt állatcsontanyaga meglepő összetételt mutat. A sír K-i végéből egy radius és tibia alsó végein csonkolt részleges szarvasmarha tehéncsontváz került elő. A koponya levágásakor az atlast széthasították, egy része a koponyával együtt a bőrben maradt. A szarvasmarha ilyen típusú csonkolása ez idáig kizárólag az avar kori temetőkből volt ismert. A sír leletei között található egy lónak 3 igen rossz megtartású mc2/4 töredéke és a mellső-, hátulsó ujjesontjai (ph-ok). Ez utóbbiak egyértelműen jelzik, hogy kellett lennie mindkét oldali mc-nak is. Sajnos a többi lócsont hiányában nem állapítható meg, hogy a részleges lócsontváz az avar korban megfigyelt csonkolt, vagy a honfoglaló magyarok szokásának megfelelően a kéz- és a csánkizületben kibontott változata volt-e a sírban. Egy bárány egyetlen ujjcsontja (ph.I.) volt még a sírleletek között. 2.7. Az állatok mortalitása A temetési évszakok meghatározásának egyik lehetősége lehet a sírban talált állatok levágási életkorának, mortalitásának az ismerete. A fogazat statusa és a csontok végeinek „elcsontosodási" mértéke alapján meghatározható a vágási idő- és évszak (19. táblázat).