M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
Hüse Lajos – Szathmáry László: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi népességének demográfiai profilja
V. HAJDÚ-BIHAR MEGYE 10-11. SZÁZADI NÉPESSÉGÉNEK DEMOGRÁFIAI PROFILJA Hűse Lajos — Szathmdry László Debrecent Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara, Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék, Nyíregyháza — Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, Debrecen 1. ANYAG ÉS MÓDSZER Hajdú-Bihar megye honfoglalás és Árpád-kori népességének demográfiai leírásához két reprezentatív adatbázist használunk fel mint nagy sírszámú temetőket. Püspökladány-Eperjesvölgy Nepper Ibolya által feltárt 10-11. századi temetőjéből (NEPPER 1996) 602 embertani módszerekkel is értékelhető csontvázleletet ismerünk. Ebből 231 egyén a 10. századra, 371 egyén a 11. századra becsülhető, ezen belül 190 felnőtt férfi, illetve 161 felnőtt nő maradványai különíthetőek el, 251 egyén pedig a nemmeghatározás szempontjából indifferens, azaz 23 év alatti volt. Hajdúszoboszló-Árkoshalom Nepper Ibolya és munkatársai által feltárt 10-11. századi temetőjéből 241 antropológiai elemzésre alkalmas csontvázleletet azonosíthattunk, amelyből 132 egyén a 10. századra, 109 egyén all. századra becsülhető, ezen belül 83 férfi, 61 nő, valamint 97 a 23 év alatt elhalt egyedek száma. A csontvázleletek adatait sírszám szerint jelen tanulmányban közöljük (2. és 3. táblázat). Az elhalálozási kort a subadult egyéneknél Schour és Massler (1940), valamint Johnston (1961) szempontjai szerint határoztuk meg. A felnőtteknél Nemeskéri, Harsányi és Acsádi (I960), illetve Acsádi és Nemeskéri (1970), valamint Sjovold (1975) módszerét alkalmaztuk az elhalálozási kor és a nemiség meghatározására. A halandósági táblák (ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970) a következő adatokat tartalmazzák: az életkor: X; a meghaltak száma az X életkorban: D x ; a meghaltak aránya az X életkorban: d x ; az X életkor küszöbén életben lévők aránya: l x ; az X életkorú egyén esélye a halálra: q x ; az X életkorban levők várható élettartama: e x . Az halandósági táblák (4—15. táblázat) adataiból a temetőre leginkább jellemző képet a teljes népesség halandósági aránya (d x ), a születéskor várható élettartama (e x °) és a halandósági átlaga (X; amikor l x =50) mutatja. Ezenkívül összevethető egymással a 10. és a 11. évszázadok adatsora, valamint a felnőtt férfiak és nők adatsora. Mindkét esetben a halandósági arányokat (d x ) vetjük össze. Külön figyelemmel kísértük az aduit népesség kiemelkedő halandósági csúcsait, melyeket a korábbi vizsgálataink alapján az életkori kritikus szakaszok jelzőjének tekintünk, és a hozzájuk tartozó korosztályokat kríziskorosztálynak nevezünk (HUSESZATHMÁRY 1994; HÜSE-SZATHMÁRY-GURÁLY 1996; HŰSE 1997). 2. EREDMÉNYEK Püspökladány-Eperjesvölgy halandósági arányait a 254. kép (teljes népesség), a 255- kép (10. századi felnőtt népesség) és a 256. kép (11. századi felnőtt népesség) mutatja be. A 257. kép (férfiak) és a 258. kép (nők) a felnőtt népesség halandósági arányait ábrázolja, elkülönítve a két nemet, mindkét két évszázadban, amely további következtetésekre ad alkalmat. Megállapítható, hogy a Püspökladány-Eperjesvölgyben temetkező népesség mindkét vizsgált évszázadban igen hasonló halandósági arányokkal jellemezhető (vö. HUSESZATHMÁRY 1997; SZATHMÁRY 2000). Ezenkívül sem a születéskor várható élettartam, sem a halandósági átlag nem mutat lényeges eltérést: a 10. századi e x ° = 27,18 év, a halandósági átlag a 29 éveseknél jelentkezik; a 11. századi e x ° = 28,26 év, a halandósági átlag pedig a 30 éveseknél jelentkezik. Ez arra utal, hogy a népesség helyben maradó, folyamatosan temetkező lehetett, azaz az Árpádházi királyok feltételezett áttelepítő politikája őket nem érinthette. Megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy a két évszázadban a vizsgált népesség életmódja, gazdasági-társadalmi helyzete - amely kihat az életesélyekre - lényeges változáson nem ment keresztül. Az aduk népességben négy kríziskorosztály azonosítható, melyek közül a legnagyobb halandóság mindkét évszázadban 31-37 év közé esik (254. kép). A nemek szerinti halandóság különbsége a 10. században nem jelentős, míg all. században bizonyos differenciát mutat (255—256. kép): a szülőképes korú nők rendre magasabb halandósággal bírnak, majd a 40-es évektől a férfiak halandósága válik magasabbá. Az ok a 11. századi fiatal férfiak ismeretlen okból bekövetkező halandóságcsökkenésében rejlik, mint ahogyan azt a 257. kép is mutatja (a halandóság csökkenése nem feltétlenül valós, hiszen előfordulhat, hogy az adott temetőben nem került eltemetésre minden elhalt, ezáltal elemzéseinkben mintavételi hiány is létezhet). Hajdúszoboszló-Arkoshalom halandósági arányait a 259. kép (teljes népesség), a 260. kép (10. századi felnőtt népesség) és a 261. kép (11. századi felnőtt népesség) mutatja be. A 262. kép (férfiak) és a 263. kép (nők) a felnőtt népesség halandósági arányait ábrázolja, a két évszázad szerint. Az itt temetkező 10. századi népesség magasabb halandósági arányt mutat 35-55 év között, mint a következő század népessége (259. kép), ugyanakkor a kríziskorosztályok
