M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése
16. SÁRRÉTUDVARI-POROSHALOMH3 (volt Püspökladányi járás) 16.1. LELETKÖRÜLMÉNYEK 1991 júniusában a sárrétudvari Örhalmon végzett ásatás során a Bocskai Tsz mezőőre a helyszínen jelentette, hogy Bere Imre juhász a Bocskai Mgtsz juhászata közelében lévő egyik dombocskán „pitykéket, csontokat" talált. Sikerült kapcsolatot teremteni a juhásszal, akinek a fényes pitykékből már csak két darab volt meg, s azokat szívesen átengedte a múzeumnak. Az átadott veretek honfoglalás kori aranyozott ezüst kantárveretek voltak. Szívélyesen el is kalauzolt bennünket a lelőhelyre, ahol - miután megegyeztünk a Bocskai Tsz-szel -, az állandó művelés alatt álló területen, a termés betakarítása után, 1991 júliusában leletmentést kezdtünk. 16.2. LELŐHELY (181. kép) A helyszín a Nyársas (Eszteró)-ér melletti Poroshalom. A lelőhely egy erősen lekoptatott bronzkori teli, amely állandó művelés alatt áll mind a mai napig; koordinátái: északi szélesség: 47° 14' 23", keleti hosszúság: 21° 12' 32". A leletmentés 3 éve alatt bebizonyosodott, hogy a sírok csekély mélységben helyezkednek el, mert 27 cm-től 98 cm-ig mértük a sírmélységeket. Ez a terepviszonyok, az erózió és az erőteljes művelés következménye is lehet. A sírok egymástól általában igen nagy távolságban helyezkedtek el, voltak 6—11 m széles, és 20 méter hosszú sírmentes üres sávok is. A temetkezések gyakran bolygatottak voltak, amit nagy részben a mélyszántás, illetve az 1988-ban a területen elvégzett talajlazítás okozott. A veszélyeztetettség miatt 3 szezonban folyt a leletmentés, 1 !4 de 1993 augusztusától pénzhiány miatt meghiúsult a teljes feltárás. Az ásatás során bebizonyosodott, hogy 10. századi temetőt ástak a bronzkori telibe, de ezen kívül megtaláltuk egy 1963-ban végzett leletmentés kutatószelvényét, melyet a teli déli oldalán nyitottak (MESTERHÁZY 1966, 54). Ez a terület beleesett az 1991. évi feltárt területbe. 16.3. TELEPÜLÉSNÉV Lásd Sárrétudvari-Hízóföld lelőhely leírásánál. 16.4. GYŰJTEMÉNY Régészeti leletek: Déri Múzeum, Itsz.: PV.97.2.1IV.97.4.L; IV.97.9.1-16.1. Embertani anyag: Jósa András Múzeum, Embertani Gyűjtemény; Szegedi Egyetem, Embertani Tanszék. 16.5. SÍR- ÉS LELETLEÍRÁSOK 1. sír (244. kép, 344-350. tábla) 40-45 év közötti férfi sírja. Csvh: 161 cm, sm: 85-90 cm, t: ÉNY-DK (303,8°-123,8°). Háton fekvő, nyújtott 113 Déri Múzeum Régészeti Adattára: 312-93; M. NEPPER-SZ. MÁTHÉ 1991, 139; M. NEPPER-SZ. MÁTHÉ 1999, 100. 1,4 1991. július-október, 1992. május-július, 1993. július: M. NEPPER 1994a, 63. helyzetű váz. A koponya balra és előre billent. A bal kar nyújrva, a jobb könyökben enyhén behajlítva, a csukló a medencelapát szélére támaszkodott. A lábak nyújtva, a lábfejek két oldalra dőlve íeküdtek. A koponyatetőn 8 cm hosszú, 1 cm széles vágás nyoma, amely összeforrt.^5 Részleges lovas temetkezés. A lókoponya a férfiváz bal oldalán, az alkarcsont és a bal csípőcsont fölött 24 cm-rel magasabban volt, de az állkapocs, feltehetően az állatjáratok miatt, mellécsúszott. A bal lábfej mellett, annál 15-18 cm-rel magasabban feküdtek a ló végtagcsontjai. A csontváz felszedve. Mellékletek: 1. Az áll alatt, szorosan a nyaknál, vékony, jó minőségű ezüstből készült lemezpánt, sz: 0,65-0,7-0,9 cm (IV97.2.L). 2. A jobb oldali bordák fölött, az alkarcsonttól a gerincoszlop felé 3 db, 2-2 üreges félgombból összeállított, gömb alakú bronz fülesgomb, az egyiknek a hasán két párhuzamos bekarcolt vonal fut körbe, a gömbölyű hasának alja pedig sugarasan gerezdek, m: 1,8, 1,7, 1,7 cm (IV.97.2.2.). 3. A jobb és a bal csukló fölött 5-6 cm-rel jó minőségű ezüstből készített pánt töredékei, sz: 0,8 cm (IV.97.2.3.). 4. A jobb és a bal boka fölött 9-10 cm-rel jó minőségű ezüstből készített pánt töredékei, sz: 0,9 cm (IV.90.2.3.) 5. Veretes öv. A bal térdtől kifelé 13 cm-re 1 veret, a jobb bokacsont fölött 9-10 cm-re 2 veret, s a szablya vágóéle irányában további veretek vonala rajzolódott ki, amely folytatódott a szablya alatt is, valamint a fokéi felőli oldalon is oly módon, mint egy szabálytalan V betűnek a bal oldali, aránytalanul hosszabb szára. Összesen 8 szélesebb és 8 keskenyebb ve rétből, valamint egy nagyszíjvégből állt az aranyozott ezüst övgarnitúra. A veretek szív alakúak, s a felületüket három húsos levél tagolja. A hátoldalukon 3-3 nittszeg, alátétlemezkével a felerősítéshez. Némelyik darabon ez letört, ott utólag átlyukasztották a veretet a felerősítés céljára, sz: 2,5x2,0, ill. 2,2x2,3 cm. A gazdagon aranyozott nagyszíjvéget három, egymásból kinövő leegyszerűsített bimbós-leveles indadísz borítja, s 5 alátétlemezes aidaszeggel erősítették az övre, h: 6,75, sz: 2,1 cm (IV.97.2.4.; M. NEPPER 1996, 278. 3. kép). 6. A jobb medence mellett egyenes hátú, ívelt élű vaskés, a nyeléből kis darab letörött, h: 11,0, pengesz: 1,451,15 cm (IV.97.2.12.). 7. A tegez alatt nagyméretű, lant alakú csiholó kovával, h: 7,5, sz: 4,65 cm (IV.97.2.8.). 115 „...közelharcba ritkán, csak végszükség esetén bocsátkoztak.": RÉVÉSZ 1991, 89.
