M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése

Csiholó a temető 7 férfisírjában volt, valamennyi lant alakú (10., 23, 143., 175., 203., 210.), továbbá a 204. sír példánya, amely időközben szétporladt. Kova: 4 férfisírban találtunk a tűzcsiholáshoz használt kovát. Ezek közül háromban megtaláltuk a csiholót is (23, 175, 203.), viszont a 253. sírban kovapengét leltünk ugyan, de csiholóvasat nem. Fenőkő: 3 sír leletei között találtunk fenőkövet, két férfi- (23, 210.) és egy női sírban (540.). Sarló: Az egész temető területéről egyetlen női sír lelete volt egy ép sarló (471.). I3.7.7. Érmék A temető területéről 45 sírból 50 darab érme került elő. Mellékletül leggyakrabban gyermekek sírjába tették (20 esetben), női sír mellékleteként került elő 15 sír bontásakor, és 8 esetben volt férfisír melléklete. Az érmek kora I. (Szent) Istvántól I. (Szent) Lászlóig terjed: 1 sírból 1 db 4. századi római kisbronz: férfi (23.), 7 sírból I. (Szent) István l-l denára: nő (73, 234, 238, 542.) és 0-22 éves fiatal (107, 220, 563.) temetkezésében, l-l férfi- (264.) és női (160.) sírból Péter l-l denára, 7 sírból I. András l-l denára: férfi (355.), nő (160, 235, 274.) és 0-22 éves fiatal (218, 329, 574.) temetkezéséből, 7 sírból Béla dux 9 denára, amelyek közül 2 női sírban volt 2 db (271, 376.), 5 sírban pedig l-l db, nő (397.) és fiatal egyén (309, 330, 349, 576.) mellett, 2 sírból I. Béla l-l denára, nő (418.) és 12 éves gyermek (493.) mellől, 16 sírból Salamon l-l denára, férfi (384, 391, 496, 575.), nő (324, 337.) és 0-22 éves fiatal (284, 328, 332, 362, 375, 427, 486, 492, 558, 582.) temetkezéséből, 3 sírból I. (Szent) László 4 denára, női (600.), ill. meghatározhatatlan váz mellett (409.: 2 db, 430.). Az előkerült érmék közül 2 példányt nem lehetett meghatározni: az egyik a 339. férfisír melléklete volt, a másik pedig a 376. női sírból került elő, 2 darab Béla dux-érmével együtt. Az éremmelléklet helye a sírban: A 45 sírból tíz esetben bontás közben került elő érme, így nem tudtuk rögzíteni a helyét. A koponya tájékáról, alóla, mellőle, ill. az állkapocs környékéről került elő 14 esetben (73, 160, 218, 220, 271, 328, 332, 339, 349. [átfúrt], 355, 397, 492, 582, 600. [átfúrt]), a mellkas tájékáról 11 esetben (160, 235, 271, 329, 330, 391, 418, 427, 496, 574, 576.), a medence tájékáról 6 esetben (238, 264, 274, 376, 384, 486.), a jobb könyök tájékáról 1 esetben (23.), a bal kézfej helyéről 1 esetben (107.). A sírokban lelt érmék közül 4 db volt átlyukasztva, a 349. sír Béla dux-denára, valamint a 409. sír 2, ill. a 600. sír 1 db I. (Szent) László-érméje. 13.8. ÖSSZEGZÉS A püspökladány-eperjesvölgyi 637 sírós temető 8925 m^-en feküdt. A temetőároknak 25 méteres szakaszát találtuk meg a délkeleti szélen, a délnyugati szélen pedig 11 méter hosszúságban lehetett követni a nyomát, ezért teljesen körbe kellett ásnunk a temetőt biztonsági szelvényekkel, hogy kizárhassuk annak a lehetőségét, hogy 6-8 méteres sírmentes sáv után folytatódjék valamelyik oldalon a sírmező. Ezért átlagosan 6-10 méter széleségű biztonsági szelvényeket csatlakoztattunk a területhez, amelynek nagysága így elérte a 15 ezer m

2-t. A feltárás 6 esztendeje alatt 640 személy maradványai kerültek felszínre, ugyanis az antropológiai vizsgálat során kiderült, hogy nem három (52, 600, 610.), hanem négy kettős sír volt a temetőben, mert a 63. sírban is csecsemőcsontok voltak a 37-42 éves nő vázcsontjai mellett. Megállapíthatjuk, hogy a temetőben 641 személlyel kell számoljunk. Sírveszteség szinte kizárható, mivel mélyszántás a területet nem bolygatta, s ahol bolygatást figyeltünk meg, beigazolódott annak rituális célzata. A temető feltárása során előkerült leletanyag értékelése a temető megindítását a 10. század elejére teszi, s az itt élő közösség folyamatosan használta all. század végéig. Az emlékanyag alapján a temető egy gazdag köznépi közösség nyugvóhelye volt. Ez az egyik nagy, Kelet-Magyarországon megjelenő köznépi tömb. A temetőben jól elkülönült all. századi rész. Egymásra temetés nem fordult elő, egyetlen 11. századi sírt sem ástak bele 10. századi temetkezésbe, azaz elevenen élhetett a közösségben az elődök nyughelye, amelyet tiszteletben tartottak. A 10. és a 11. századi rész sírszáma a feldolgozás jelen szintjén közel azonosnak tűnik. Jól kirajzolódik a temető betelepítésének rendje. A 10. századi temetőrésznek csaknem a mértani közepén helyezkedett el egy sír nélküli szabad térség, ahol egy közel 2 méter mélyre leásott „facölöp" (faoszlop, bálványfa) csonkját találtuk meg. Ez lehetett a szent berek, egy fás, bokros hely, ahol áldozatot mutattak be. Fegyveres férfiak sírjai vették körül ezt a területet (22, 23, 26, 26, 32, 56, 67, 178, 176, 192, 154, 267, 280.), amelyek közül egy (67.) rituális bolygatás áldozatául esett. A temető 10. századi részét északról itt is - amint azt más honfoglalás kori temetőkben is megfigyelték - fegyveres férfiak sírjai zárták. A 10. századi temetőrész északkeleti (52.), északnyugati (63.), illetve déli szélére temették el (600, 610.) csecsemőikkel (a 600. sír esetében a 2-3 éves gyermekével) együtt elhunyt asszonyokat. A honfoglaló közösség szigorú temetkezési szokásaival és hitvilágukkal összefüggő motiváció indokolja ezeknek az elhaltaknak a többi halottól való elkülönülését.