M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

Lóki József: A megye természeti földrajza

III. A MEGYE TERMÉSZETI FÖLDRAJZA Ló ki József Debreceni Egyetem, Természeti Földrajzi Tanszék Hajdú-Bihar megye az ország keleti szélén 6212 km

2 területet foglal el. Területén több középtáj találkozik (2. kép). Keleten, ahol a Nyírség déli részének homokbuckái teszik változatossá a tájat, található a legmagasabb pontja (170 m tszf.). A D felé lejtő hordalékkúp a megye területének déli részén érintkezik a Berettyó-Körös-vidékkel. A Hamvas- és Sárrét-csatorna környékén van a megye legalacsonyabb része, ahol a tszf.-i magasság nem éri el a 85 m-t. A Nyírségtől nyugatra a megye közepén észak—déli irányban húzódik a Hajdúság, amelynek a magasabban fekvő kistáját Hajdúhátnak nevezzük. A megye nyugati részén a Közép-Tisza-vidék tájegységei közül a Hortobágy nagyobb, a Borsodi ártér kisebb területet foglal el. 1. A MAI FELSZÍN KIALAKULÁSA A felszín kialakulásának és jelenlegi domborzati viszonyainak megismeréséhez röviden át kell tekintenünk a terület újharmad- és negyedidőszaki fejlődéstörténetét. Az Alföld ÉK-i részében a 10-12 millió évvel ezelőtti időszak élénk vulkanizmusa után süllyedni kezdett a felszín, és területünk tengeri elöntés alá került. Erről tanúskodnak a fúrásokból, 980-1150 m mélységből előkerült agyag-, agyagmárga-, márga-, mészmárga- és mészkőrétegek. Az 5-6 millió évig tartó elöntés során a beltenger egyre sekélyebb lett, majd fokozatosan kiédesedett és beltóvá alakult, amely lassan töltődött folyóvízi hordalékkal. A megye keleti felén a feltöltést az ÉK-i Kárpátokból és É-Erdélyből lefutó vízfolyások végezték. A megye nyugati részén, a mai Hortobágy területén a Hernád és a Sajó építette fel hordalékkúpját. Délen a Nyírségen és a Hortobágyon átfolyó vizek, továbbá a Sebes-Körös és a Berettyó töltötték kavicsos, homokos, agyagos hordalékkal a Tiszántúl egyik legnagyobb üledékgyűjtőjét, a Berettyó-Körös-vidék süllyedékét. A folyók nagyon sok hordalékot szállítottak, a tó mégis hosszú ideig megmaradt. Ez azzal magyarázható, hogy a tó fenékszintje erőteljesen süllyedt. A mélyfúrások adatai szerint a beltóban 600-800 m vastag agyag és agyagos homokréteg halmozódott fel a korábban képződött tengeri üledékre. A tó teljes feltöltődése a felső-pannóniai emelet végére következett be, majd a szárazzá vált felszínen fokozatosan indult meg az új vízhálózat kialakulása. Ez a vízrajz azonban még gyökeresen különbözött a maitól. Abban az időben az Alföld ÉK-i részében a vízfolyások É-D-i, illetve ÉK-DNy-i hatásúak voltak és a Körös-vidék irányába tartottak, ugyanis ez a terület az Alföld egyik legerősebben süllyedő része volt. A földtörténeti negyedidőszak beköszöntése (2,5 millió évvel ezelőtt) jelentős változásokat hozott az Alföld ÉK-i részének fejlődéstörténetében. A folyóvízi feltöltődéssel nagyjából kiegyenlített felszínt újabb süllyedések érték. Ennek az lett a következménye, hogy a környező hegyvidékeken a vízfolyások erőteljes bevágó munkába kezdtek, a hegyvidékek előterében - az alföldi szakaszon — sok durva szemű üledéket raktak le. A kavics még a Nyírség É-i, ÉK-i részére is eljutott (BORSY 1989). 3. kép: Az Alföld ÉK-i részének folyóhálózata a würm elején (BORSY Z.-FÉLEGYHÁZI E. nyomán) A pannon üledékkel feltöltött felszín süllyedése nem volt egyenletes. Az erőteljesebb süllyedés továbbra is a Körös-vidéket jellemezte. A Hajdúság középső vidéke hátszerüen emelkedett ki a Nyírség és a Hortobágy vidékén épülő hordalékkúpok között. így ezen a területen a folyóvízi akkumuláció csak akkor kezdődhetett el, amikor a környező területek feltöltődése már elérte a hát magasságát. A folyók hordaléka először a mélyebben fekvő pannóniai rétegeket borította be, majd elérte a magasabban fekvő, kiemelt helyzetű felszíneket is. A folyóvízi akkumuláció a későbbiek során sem volt állandó a Hajdúság területén. Ezzel magyarázható, hogy itt a folyóvízi akkumuláció helyenként mindöszsze 20—60 m.