M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)
M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése
7. Négyszög átmetszetű vastag bronzhuzalból készített, elhegyesedő végű karperec, á: 7,3x7,2 cm (IV.84.7-9.). 3. Rövid vágóélű, deltoid alakú kicsi nyílhegy, h: 6,4 cm (IV.84.7.12.). 120. tábla 1. Sodrást utánzóan öntött, állatfejes bronz karperec fele része, á: 9,2x7,3 cm (IV.84.7-8.). 2. Öt bronzszálból fonott, hurkos-kampós záródású karperec, á: 7,2x7,1 cm (IV.84.7.4.). 121 tábla Négyszög átmetszetű bronzhuzalból hajlított, hegyesedő végű, kampós záródású nyakperec, á: 15,1x14,0 cm (IV.84.7.3.). 122. tábla 2 db hurkos-kampós végű, egykor aranyozott (?), csavart bronz nyakperec. Nagyjából azonos átmérőjűek lehettek. A négy vaskos drótszálból kettő biztosan kettéhajtott volt. Mindkettő töredékes és deformálódott, á: 14,7x15,3 cm (IV.82.116.1.). 123. tábla Tegez vasalásának maradványai. A 3. sírtól délnyugatra kerültek elő (IV.82.114.1.). 124. tábla 1. Kiskarikás csikózabla aszimmetrikus szájvassal, a szájvas h: 8,2, ill. 9,1, karikaá: 5,7x5,85, ill. 6,0x6,0 cm. A 3. sírtól délnyugatra került elő (IV.84.7.11.). 2. Gerinceit talpalójú, bronzszállal tausírozott, trapéz alakú, gombos szárú kengyel. A másik, némileg eltérő alakú kengyel talpalója hiányzik, m: 17,7, sz: 13,1, talpsz: 3,0 cm (rV.84.7.10.;M. NEPPER 1996,241. 3. kép). 125. tábla 1. Csikózabla fele, a szájvas h: 8,3, karikaá: 5,1x4,75 cm (IV.82.115-1.). 2. Nyílhegy, a hegye letörött. A 3. sírtól északkeletre jegyezték be az előkerülési helyét (IV.82.122.1.). 3. Alma alakú kengyel, m: 11,4, sz: 10,4, talpsz: 1,2 cm (IV.82.118.1.). 11.6. A LELETEK ÉRTÉKELÉSE A Körösszegapáti-Pállapály nevű határrészen előkerült 10-11. századi temető sírjairól az ásató Monok Sándor térképet is készített - az ő szavaival élve - a sírok körülbelüli elhelyezkedéséiről. A K-Ny-i főirányítású sírok szerinte nagyjából sorosan kerültek a földbe, s a részünkre átadott térképen hat ilyen sor figyelhető meg (78. kép, a kötet végén a térképtartóban). A temető betelepítési sűrűségét elemezve arra gondolhatunk, hogy száz, vagy akár száznál is jóval több sírnak kellett itt lenni a homokbánya művelésének megkezdése előtt. A magángyűjteményből a Déri Múzeum Régészeti Gyűjteményébe 14 sír anyaga és a szórványok kerültek be. A leletanyag tanúsága szerint a temető kora a 10-11. századi. Kezdete a 10. század első felére, megszűnése all. század közepére tehető az előkerült I. András és Béla dux pénzek alapján. A talajadottságok megőriztek selyembrokátdarabot, a veretek felerősítésére szolgáló bőrszíj darabkát és egy különleges, leginkább egy csónak alakjára emlékeztető bőramulettet. A fegyveres sírokból több nyílcsúcs és tegezvasaiás került elő. A leletanyag gazdag köznépi temetőre utal, az egykori közösség Biharvár közvetlen környezetében annak vonzáskörzetébe tartozhatott. 12. NAGYRÁBÉ-DES ECHEROLLES-DŰLŐ 4 7 (volt Püspökladányi járás) 12.1. LELETKÖRÜLMÉNYEK, LELŐHELY 1974. július 17-én az a bejelentés érkezett a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat püspökladányi igazgatójától, hogy Nagyrábén a tsz megbízásából földmunkát végeznek, s a munkálatok során csontvázak bukkantak elő. A helyszínre kiszállva 48 a földgyalu éppen a falu keleti szélén, az egykori Des Echerolles-majorban lévő dombot egyengette, amelyet Des Echerolles-temetőnck neveznek a rajta lévő Des Echerolles-Kruspér Sándor családi kripta miatt (79- kép). A gép munkája nyomán jól látszottak a sírfoltok, amelyek NY-K-i irányításúak voltak. A sírok mellett sárga agyagos csíkok is húzódtak, melyek teljesen elü47 Déri Múzeum Régészeri Adattára: 1974/2. töttek anyagban és minőségben a talaj többi részétől. Feltételezhető, hogy egy Árpád-kori templom alapozásának maradványai bukkantak elő. Ezt az is alátámasztja, hogy a területet Rétszentmiklós pusztának nevezik, s az Árpád-kori Rétszentmiklós templomának helye máig nem ismeretes. A területen sok 15-16. századi cserép hevert elszórva, amely folytatódott a környező szántásban is. A halom tetején lévő kripta kőoszlopos kerítését és a mellette húzódó árkot elszántották. A kripta környékén lelt középkori cserepek már mind másodlagos helyzetben voltak. A legyalult felületen 18 sírt sikerült megfigyelni, s a szétszórt mellékletek közül néhányat megmenteni. A helyszínelést és leletmentést Sz. Máthé Márta végezte.
