M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése

A koponya jobbra billent, az állkapocs leesett. Mindkét kar a váz mellett feküdt. A bolygatott mellkasi részen bordát alig találtunk, de hiányoztak a kézfej- és lábfejcsontok, valamint a csigolyák egy része is. A lábak nyújtva helyezkedtek el. A csontváz felszedve. Mellékletek: 1. A bal oldali csecsnyúlványon és a koponya alatt egy-egy vaskos ezüstkarika, egymásra hajló, egyenesre vágott végekkel, 2,1x2,4, ill. 2,4x2,1 cm (IV.02.134.1.). 2. A koponya alatt pici, vékony bronzdrótból hajlított, nyitott fülbevaló karika, 1,0x0,9 cm (IV.02.134.2.). 3. A bal csuklóján hurkos-kampós végű bronz karperec, amelyet úgy készítettek, hogy egy drótszálat kettőbe hajtva megsodortak, s ezt újból kettőbe hajtva újból megsodorták, á: 7,8x7,5 cm (IV.02.134.3.). (275-276. sír: szarmata.) Szórványleletek (112. tábla) 1. Igen vaskos, nyitott bronzkarika egymást érő végekkel, á: 2,4x2,4 cm (IV.02.135.1.). 2. Öntött, bronz szíjclosztó karika, á: 2,9 cm (IV.02.135.2.). 3. Bronzlemezből hajlított keskeny pántgyűrű, á: 1,7x1,4, pántsz: 0,5 cm (IV.02.1353.). 4. Kengyel szártöredéke, mérhető h: 4,3 cm (IV.02.135.4.). 5. Nagy, egyenes vaskés vagy fűrész pengéjének töredéke, mérhető h: 8,4 cm (IV.02.135-5.). 6. Vaskés kicsi töredéke, h: 4,7 cm (IV.02.135.6.). 7. Vasból készült, baltához vagy bárdhoz hasonlító tárgy, élén ezüstberakással, h: 9,1 cm (IV.02.135-7.). 8. Trapéz alakú kengyel töredéke, m: 16,5, talpsz: 2,8 cm (IV.02.135.8.). 9. Igen nagy méretű vaskés, amely a restauráláskor szétporladt, h: 17,5, sz: 2,2-1,4 cm 9.6. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK, HITVILÁG 9.6.1. A feltárt sírok és az eltemetettek száma A4, számú főközlekedési út Hajdúszoboszlót elkerülő szakaszának nyomvonalába eső kurgánon és a kurgán lábánál elhelyezkedő temetőből 278 személy csonrváza került elő (62. kép, a kötet végén a térképtartóban). Mivel két sírban 2-2 egyén vázát találtuk, a kiadott sírszámok csak 276-ig terjednek. A feltárás során objektum- és stratigráfiai számokkal dolgoztunk, és csak a feltárás befejezése után számoztuk be a sírokat az 1. számtól. A lelőhelyen négy korszak népességének temetkezései kerültek elő: újkőkori, vaskori kelta, császárkori szarmata, valamint honfoglalás és kora Árpád-kori sírok. Az antropológiai vizsgálatok során a feltáráskor rögzített megfigyelések megerősítést nyertek abból a szempontból, hogy a 70. és 71. sír esetében kettős temet37 A nem szerinti megoszlást számadatait Szathmáry László vizsgálata alapján közlöm. kezest találtunk. A 70. sírban nyugvó nő mellett feküdt az újszülött gyermeke, a 71. sírból pedig egy férfi és egy 6 éves gyermek csontváztöredékei kerültek elő. 9.6.2. Az eltemetettek nem szerinti megoszlása A honfoglalás kori és a 11. századi sírok csontanyagának antropológiai feldolgozása megtörtént. Ennek során kiderült, hogy a 246 sírból csak 241 személy csontanyaga vizsgálható, s ennek alapján a temetőhöz tartozó közösség nem szerinti megoszlása a következő: férfi 83, nő 61, fiatal (= 0—23 éves) 97.

37 A 10-11. századi közösség lélekszáma nagyobb lehetett, ugyanis a temető területébe a kurgán északkeleti oldalában a 12. század végén egy nagy téglaégetőt vágtak, melynek a feltárása ugyancsak megtörtént az ásatás során (38. kép). 9.6.3. Sírgödrök Formájukra vonatkozóan a talajviszonyok és a gépi nyesés miatt igen keveset tudunk mondani. Csak néhány esetben lehetett megfigyelni a sírgödröker. Három típus került elő a bontás során: lekerekített sarkú téglalap, felül lekerekített alul szögletes és az ovális forma. A sírok közül három (1., 30., 37.) a temető tömbjétől viszonylag nagy távolságra került elő abból az árokrendszerből, amely már a kurgántól keletre elterülő 12-13. századi településhez tartozhatott később. 9.6.4. Tájolás A sírok tájolása NY-K-i főirányú volt, de ettől az északra és délre való eltérés gyakran előfordult. 9.6.5. A sírba helyezés módja A sírokban talált csontvázak zömmel háton fekvő, nyújtott helyzetűek voltak. A temetőben a sírba helyezés következő módozatait tudtuk megfigyelni. Háton fekvő, nyújtott helyzetű, karok nyújtva a váz mellett; mindkét kar a medencén; mindkét kar behajlítva a gerincoszlopon keresztezte egymást; mindkét kar könyökben erősen felhajlírva, kézfejek a kulcs csontokon; a mellkas alsó részén a két alkar egymással párhuzamos; a jobb kar a medencén, a behajlított bal kar a keresztcsont fölött; a jobb kar derékszögben behajlítva, a bal kar a váz mellett; a jobb kar derékszögben behajlítva, a bal kar a keresztcsont fölött; a jobb kéz szívtájékon, a bal kar derékszögben;