Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Patay Róbert: A bodrogkeresztúri kultúra településének nyomai Mezőzomboron

lel (8. t. 4). Ennek a típusnak előzményei megtalálható a tiszapolgári kultúrában, számos hasonló példányuk ismert a bodrogkeresztúri kultúra temetőiből (Patay 1974, 22; Patay 1975, XII. t. 9; Patay 1978, 27. ábr. 6; stb.). A tejesköcsög formájú edények hengeres nyakú, vállon ülő fülű példányáról származhat egy enyhén hegyesedő, vállon ülő fül (9. t. 2). Ez az edénytípus a tiszapolgári kultúra öröksége (Patay 1974, 21), csakúgy, mint a hegyesedő fül (B. Kutzián 1963, plate CXXV., Eif típus). Hasonló tejesköcsög formájú edények, fülek már Magyarhomorog-Kónyadombról is előkerültek (Patay 1975, IV. t. 1, 8, VII. t. 13). Igen fontos darab egy ún. nagy fülű bögre (korábban jordansmühli típus) oldaltöredéke a fül csonkjával. Díszítését bekarcolt egyenes vonalak és mellettük apró beböködött pontsor alkotja. (2. t. 1) Ezek a kétfülű csészék megtalálhatók több olyan temetőben, amelyet a bodrogkeresztúri kultúra korai szakaszába sorolunk: MagyarhomorogKónyadombon (Patay 1975, VII. t. 9, IX. t. 4, stb.), Tiszavalk-Tetesen (PATAY 1978, 11. ábr. 4, 27. ábr. 2, 5, 18, stb.), Tiszakeszi-Fáykertben (Patay 1957, 1. t. 2), a pusztaistvánházi (Hillebrandt 1929, Taf. I. 9, Taf. II. 1) és a szentes-kistőkei temetők korai fázishoz sorolt sírjaiban (Patay 1943, I. t. 9, 3. t. 6, 8, stb.), a tarnabodi telepanyagban (Kalicz 1966, 2. k. 19). Díszítésének legjobb párhuzama a tiszabábolnai szórványként előkerült példányon látható (Hellebrandt-Patay 1977, XVI. t. 1). A kétfülű csészék megjelenése a Kárpát-medencében korszakjelző. Bognár—Kutzián I. bizonyította, hogy eredetük a Balkánon és Makedónián át ENY-Anatóliában keresendő (B. Kutzián 1958, 169-180). Patay P. korábban egy, a java rézkor elején a Kárpát-medencébe beérkező (nép?)hullám hagyatékaként értékelte a kétfülű bögréket, feltételezése szerint ez a hullám szerepet játszhatott a bodrogkeresztúri kultúra kialakulásában is (Patay 1975, 240). Ujabb vélemények szerint a kétfülű csészék megjelenése nem hozható összefüggésbe népmozgásokkal (Kalicz 1987-88, 11). Hasonló díszű kétfülű csészék a Lasinja-kultúra leletanyagából is ismertek, E. Ruttkay ezt a típus a Lasinja I. horizont legfontosabb edénytípusának nevezte. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy ez az edénytípus a Kárpát-medencétől délre egy horizonttal korábbi időszakból, a Krivodol-SälcutaGumelnita kultúrákban is előfordult. Ugyanakkor ismeretlen a tiszapolgári és késő-Lengyeli kultúrákban (Ruttkay 1983, 31). A mezőzombori példány bekarcolt vonalas-pontsoros díszítésének jó párhuzamai a Balaton-Lasinja kultúra edényein is megfigyelhetők, pl.: a vinkovcii telepről (Dimitrievic 1982, Abb. 4, 2, 5, 7), Lengyeltótiból (Somogyi 2000, Abb. 13,9). Több kisméretű, kétoldalt benyomott vagy átfúrt bütyök is megtalálható a leletanyagban (9. t. 1, 3), hasonló Tiszavalk-Tetes V/f gödörből származik (Patay 1979, 28, 2. ábr. 2). A kétoldalt benyomott vagy átfúrt bütykök nagyobb, hegyesebb változatai a tiszapolgári kultúra egyik legjellemzőbb, legfontosabb ismertető jegyének számítanak. Egy elvékonyodó perem egy egészen hegyes bütyökkel (5. t. 1) szintén a tiszapolgári kultúra jellegzetességeit mutatja. A Tiszakeszi-Fáykert 1. sírjának táljairól lehet ismerős egy edényaljon ülő apró bütyök, a tálakat és a temetőt a bodrogkeresztúri kultúra legkorábbi részéhez sorolta Patay P. (Patay 1957,1.1. 1,4). A 9/A gödörből is számos - a kultúrára igen jellemző díszű és formájú kerámiatöredék - került elő. Innen is több, kihagyott meandrikus vonalakkal megszakított hálómintás töredék, pontsorral kereteit hálómintás töredék származik. (4. t.) Szintén hálómintával díszített az az alj, amely a kevés öszszeilleszthető darab egyike volt. (6. t. 6) Talán tejesköcsög formájú edény aljtöredéke. A 9/A gödörből került elő egy tejesköcsög formájú edény peremtöredéke füllel, amelynek pereme a fülnél felemelkedik, csúcsosodik. Ez a Ludanice-kultúra edényeinek egyik gyakori jellemzője (M. Virág 1995, 71). Számos hasonló töredék és edény ismert, különösen Budapest környékéről (M. Virág 1995, Abb. 5. 1, 3). Közöl egyet Kalicz N. a tarnabodi telep anyagából (Kalicz 1966, 5, 4. k. 2), és megtalálható a szentes-kistőkei temető 6. sírjában is (Patay 1943, 28,1.1. 8). A Ludanice-csoportot a kutatás a bodrogkeresztúri kultúra korai időszakával párhuzamosítja (Kalicz 1979-80, 51-52; M. Virág 1995,90-92). Ebből a gödörből származik több nagyobb méretű, durvább kidolgozású, kerek bütykös oldaltöredék, talán virágcserép alakú edényekről. (6. t. 1-3) Több csőtalp töredék is előkerült a 9/A gödörből. (7. t.) A csőtalpak, csőtalpas edények valamennyi típusának van előzménye a tiszapolgári kultúrában, a hengeres lábúaknái legszembetűnőbb a hasonlóság (Patay 1974, 27). Korábban volt olyan feltételezés, amely szerint nem voltak használatban a középső rézkor végéi, hiányuk kronológiai értékkel bírna, de ez nem bizonyított (Patay 1974, 40, 60). Az oldaltöredékek közül említést érdemel egy profilállt, kihajló peremű töredék (5. t. 4), amely a Bognár-Kutzián I. által H

2 típusúnak nevezett tiszapolgári csőtalpas edények profiljához igen hasonló (B. Kutzián 1963, plate CXXXVI). Ez a forma