Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Csengeri Piroska: Adatok a Cserehát őskori településtörténetéhez

vastagságúak, jó kidolgozásúak, mindkét oldalukon simított és a legtöbbször fényezett felületűek. A díszített kerámia darabjai között a leggyakoribbak a különböző méretű bombaformájú edények, gyakran S-pro

filial (13-15. kép). Különleges az egyik kisméretű, bomba alakú edény, amelynek bekarcolásait egymásba átmenő vörös és sárga színű inkrusztáció tölti ki (13. kép). Szintén gyakoriak az anyagban a különböző nagyságú félgömbalakú, illetve félgömbalakú mély tálak (11. és 17. képek). Kis számban fordulnak elő a kónikus és a gömbszelet alakú tálak, egy kihajló peremű táltípus, a körte alakú edények, valamint a hengeres, vagy enyhén tölcséres nyakú, kihúzott, vagy ívelten ereszkedő vállú gömb hasú edények (amphorák; ld. 12. kép). Az utóbbiak vállán felfelé néző, szögletes fülek, kinyomott bütykök, vagy áttört végű (többlyukú) kiöntőcsövek találhatók. A leletanyagban több különleges töredék is található, köztük egy kisméretű, négyszögletes fenekű és a fenéktől fordított csonka kúp alakú fallal induló négyszögletes (?) edényke töredéke, egy díszített, csőtalpas edény töredéke a csőtalp és a tálrész találkozásából, valamint két kisméretű, bikónikus edényfekjből származó töredék, az egyik darab felső részén átfúrással, a másik darab kónuszán felfelé álló, vékony bütyökkel. A leggyakoribb házi kerámia-forma Felsővadászon a bomba alakú (behúzott szájú, hosszúkás gömbtestü) fazék (6. és 9. képek). Szintén gyakoriak a széles szájú, hosszúkás gömbtestű fazekak, amelyek a bombaformájúaknái nagyobb méretűek, vastagabb falúak (8. kép). Mindkét típus gyakran perem alatt lyuksoros kivitelben készült. A második leggyakoribb típust a különböző tálformák képviselik, kiegészíthető darabbal azonban a leletanyagból nem rendelkezünk. Félgömbalakú, gömbszelet alakú, kónikus tálak, valamint egy kisméretű, lapos tál darabjai találhatóak meg. A házi edényeken előforduló leggyakoribb plasztikus dísz a nyelv alakú, lelógó bütyök. A hengeres, vagy kissé tölcséres nyakú, kihúzott, vagy enyhén ereszkedő vállú gömb hasú edényforma a házi kerámiák körében ugyancsak előfordul (7. kép). A felsővadászi településen nagyméretű tárolóedényekct is használtak, amelyeknek a töredékek alapján csak egy fő típusa különíthető el, egy hengeres nyakú, ívelt vállú, hosszúkás testű, nagyméretű edény, melyből kiegészíthető darabot nem ismerünk. A lelőhely anyaga nagyfokú hasonlóságot mutat a szakáiháti kultúra házi kerámiájával (pl. Battonya-Gödrösök leleteivel, ld. Goldman 1984). Egy különleges házi edény is előkerült Felsővadászon, melyet a feltárás során összetörve, „in situ" találtak (4. kép). Kerámiaanyaga alapján neolitikusnak mondható (ld. még Koós 1986b, 18), mivel azonban bronzkori telepjelenségek „szintjén" került elő, nem köthető biztosan a bükki kultúrához. Az edény vastag falú, külső felén vörösessárga, belső oldalán szürkésbarna színű, kívül elsimított, belül rücskös, vízszintesen húzkodott felületű, enyhén profilait peremű, széles szájú, szűkülő testű, nagyobb méretű (5. kép). Külső oldalán 4 nem szimmetrikusan elhelyezett, függőlegesen átfúrt, belső oldalán pedig 2 vízszintesen átfúrt fül helyezkedik el. Az edény alja lyukas, mely belül a lyuk körül kis peremmel rendelkezik. A tárgy párhuzama a publikált bükki anyagok között nem található meg, és eddig más Kárpát-medencei őskori leletanyagban sem akadtunk a nyomára. Formája besorolható a neolitikus széles szájú fazéktípusba. Elképzelhető, hogy valamiféle erjesztő, vagy szürőedény volt. A feldolgozás során a leletanyagban 2 finomkerámia- („a"-,,b") és 7 házi kerámia-anyagtípust („A"-„G") különítettünk el. Ezek közül a leggyakoribb típusokon („a" és „A" típusok), valamint egy jellemző, de kis számban előforduló típuson („D" típus) petrográfiai vizsgálatokat (vékonycsiszolati elemzést) végzett Szakmány György geológus.

15 A vizsgálatok során kiderült, hogy a díszített finomkerámia egyik fajtáját („a" típus) jól iszapolt alapanyagból készítették, mely azonban közepes, vagy nagy mennyiségű, de igen kis, szabad szemmel nem látható méretű (a vizsgált mintánál 70100 jLxm), különféle törmelékszemcsét is tartalmaz (főként kvarcot és különféle kvarcitokat, káliföldpátot, plagioklászt és muszkovitot). A kerámiák külső felületét még a kiégetés előtt vékony agyagbevonattal látták el.

16 A lelőhely bükki házi kerámiájának leggyakoribb típusa esetében („A" típus, pl. 6. és 9. képek) viszonylag kevés, és kisméretűre összetört soványítóanyagot, főként kőzettörmeléket (különféle kvarcitokat, fillitet, mikritet) alkalmaztak. A kerámiák külső felületét vékony (a vizsgált mintánál 80-150 u,m) agyagbevonattal látták el, ezáltal elsimítva-az agyag felszínének egyenetlenségeit. A típus edényei általában világosbarna, sárgásbarna 15 Az elvégzett vizsgálatokért ezúton is köszönetet mondok Szakmány Györgynek, az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszéke munkatársának. Az előadásban elhangzott eredmények ebből az elemzésből származnak, mely azóta közlésre került, ld. Szakmáry 2001. 16 Az előadás elhangzása óta a „b" típus is vizsgálatra került (ld. Szakmáry 2001, 117-120).