Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Pásztor Emília: Archaeoasztronómiai kutatások az őskori Európában – két esettanulmány

csak a sáncbejáraton keresztül képes behatolni. Kb. negyedórával később jelennek meg a trilitonokon kívül is a fénycsíkok. A Slaughter Stone árnyéka nem befolyásolja a trilitonok oszlopain lejátszódó jelenséget. Ahhoz, hogy ezt a szép fény-árnyék játékot láthassuk, természetesen az kell, hogy az időjárás megfelelően tiszta legyen. Európa ENy-i tengerparti vidéke az időjárás szempontjából különleges. Magas E-i fekvése ellenére az éghajlata enyhe. A feltételezések szerint 5000 évvel ezelőtt az időjárás még kellemesebb volt. Az átlaghőmérséklet legalább 2 fokkal volt magasabb a mainál. Az ég sokkal tisztább volt, a napsütéses órák száma sokkal magasabb volt a jelenleginél (O'Brien 1992: 21). Vagyis megvolt a valószínűsége annak, hogy a jelenséget meg tudták figyelni nyári napfordulókor. Tovább erősíti feltételezésünket az is, hogy ez a jelenség nem egy naphoz kötött. A nyári napforduló környékén (de a télin is) a napfelkelte helyzete a horizonton rendkívül lassan változik. Az alábbi táblázatban látható, hogy a Nap a különböző időpontokban milyen messze van a horizonton attól a ponttól, ahol a napforduló napján fölkel. 4 héttel a nyári napforduló előtt/után 5° 16' 3 héttel a nyári napforduló előtt/után 2° 49' 2 héttel a nyári napforduló előtt/után 1° 17' 1 héttel a nyári napforduló elött/után 0° 20(Csak összehasonlításul: a napéjegyenlőségi pontok környékén 38 percet naponta mozdul el a felkelési pont a horizonton.) Ez azt jelenti, hogy pár nappal előbb és később a valódi fordulóponthoz képest, szinte ugyanaz a jelenség játszódik le (szabad szemmel nem vehető észre a különbség). Tehát a résztvevőknek volt idejük kivárni azt az időt amíg az időjárás megengedte az év leghosszabb napjának megünneplését. A TRILITONOK RENDELTETÉSE A. Burl indián példára hivatkozva azt gondolta, hogy létezett valaki, akinek feladata a Nap rendszeres megfigyelése volt. A napmozgás nyomon követésével a horizonton, előre tudták jelezni a különböző ünnepek, vagy akár a főbb mezőgazdasági munkák várható idejét. Ilyen, csak nagy vonalakban meghatározható naptári célokat szolgáltak szerinte a patkó alak kapui Stonehenge esetében (Burl 1987: 203, Burl 1994, 1997). Bár ilyen napmegfigyelők nemcsak az indiánoknál voltak, hanem Európa északi népeinél is (Moberg 1984: 42), így természetesen lehettek Stonehenge népénél is. A trilitonon belül azonban valami időálló dologgal jelezniük kellett volna a megfigyelő helyét, ahonnan A. Burl szerint 8 fontos irány volt megfigyelhető. A fentebb leírt fény-árnyék effektus segítségével azonban egy másik lehetséges értelmezést is felajánlhatunk. Stonehenge patkó alakú részének rendeltetése részben az volt, hogy elkülönítse a szertartás konkrét helyét a templomon belül - központi, kiemelt helyet biztosítva a papnak, mint a mai templomok apszisa is - és ennek a célnak az érdekében úgy tervezték, hogy a szakrális fény (nyári napforduló napkeltéjekor születő) különleges fény-árnyék játékával élővé varázsolja a trilitonok által bezárt teret. A trilitonok oszlopain a fény-árnyék sávok váltakozó mozgása az isteni jelenlétet sugallhatta a szertartás résztvevői számára. Ezt a hatást fokozták a kőoszlopokba vésett ábrák (Scarre 1997), melyek csak reggeli súroló fényben láthatók, ezért is fedezték fel azokat oly későn (Crawford 1954). IRODALOM ADCOCK, C. 1990. James Turell. The Art of Light and Space (Univ. of California Press, Berkeley) ATKINSON, R.J. C. 1980. The Prehistory Temples of Stonehenge and Avebury London: Pitkin Pictorials BENDER, B. 1998. Prehistoric Stonehenge Landscapes. Oxford BRADLEY, R., 1998 The Significance of Monuments London and NewYork BREKKE, A. and EGELAND, A. 1983. The Northern Light (Springer-Verlag, Berlin) BROBY-JOHANSEN, R. 1979. Északi sziklarajzok (Gondolat, Budapest) BR0NSTED, J. 1983. (ford. Vásárhelyi). A vikingek (Corvina Kiadó, Budapest) BURL, A. 1987. The Stonehenge People London Melbourne: J. M. Dent and Sons Ltd. BURL, A., 1994. Stonehenge: Slaughter, Sacrifice and Sunshine. Wiltshire Archaeological and Natural History Magazine 87: 85-95. BURL, A., 1997. The Sarsen Horseshoe Inside Stonehenge: A Rider. Wiltshire Archaeological and Natural History Magazine 90: 1-12. BURL, A. 1997. (1983 reprint) Prehistoric Astronomy and ritual (Shire Publications Ltd. Buckingghamshire) CARMICHAEL, D. L., HUBERT, J., Reeves B. and Schanche, A. (ed.) 1998 Sacred Sites, and Sacred Places London and New York CLEAL, R. M. I, Walker, K. E. and Montague, R. 1995. Stonehenge in its landscape: 6-8. London: English Heritage. CRAWFORD, O. G. S. 1954. The Symbols carved on Stonehenge. Antiquity XXVIII. DAMELL, D. 1985. Rösaring and a Viking Age Cult Road (Archaeology and Environment 4)