Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Kalla Gábor: A mezopotámiai lakóházak berendezése az óbabiloni korban. A régészeti és az írásos források ellentmondásai
álláspont összefügg azzal a ténnyel, hogy a régészet hajlamos arra, hogy csak a megtalált tárgyakra és jelenségekre összpontosítson, s közben nem veszi számba, hogy gyakran az egykori anyagi kultúra csak igen kis hányadát reprezentálják az előkerült leletek. Pedig több körülmény is óvatosságra int bennünket. Egyiptomban, ahol a sírokban teljes lakások berendezésit helyezték el, igen sok és sokfajta bútor maradt fenn. 14 Természetesen lehetne úgy érvelni, hogy tökéletesen eltérő kulturális régiókról van szó. A két terület között fekvő térségben, Szíria-Palesztinában azonban szerencsés körülményeknek köszönhetően középső bronzkorra keltezhető leletegyüttesekben kerültek elő viszonylag jól konzerválódott bútorok (ágyak, székek, asztalok). 1 Feltűnő azonban, hogy csak két, egymástól nagy távolságban fekvő lelőhelyen (Jerihó/Izrael és Baguz/Szíria) találtak bútorokat, mindkét helyen sírokban. Az egykori tulajdonosok ugyan valószínűleg az elithez tartoztak, de túl sok sírban jelentek meg a bútorok ahhoz, hogy azt mondhassuk, csak egy szük kör használta volna azokat. Már ezek a leletek is azt bizonyítják, hogy nagyobb térségre terjedt ki az általános bútorhasználat, mint Egyiptom. Fontos momentum, hogy sírokról van szó, melynek mind a kulturális, mind a természetes képződési folyamatai 16 mások, mint a lakónegyedeké. Mezopotámia ebben az időszakban annyiban tért el kulturálisan a nyugatabbi területektől, hogy a sírboltokat a házakban helyezték el. Mivel a halottak ezzel szinte részt vettek a család életében, nem volt szükség arra, hogy külön háztartást helyezzenek cl a halottak mellé. AZ ETNOARCHEOLÓGIAI PÁRHUZAMOK A mezopotámiai bútornélküliséget látszólag megerősítik a néprajzi párhuzamok, melyek külön etnoarcheológiai kutatások nélkül is részévé válnak az Irakban és a szomszédos országokban terepmunkát folytató régészek gondolkozásának. Az ásatási kampányok idején a legtöbb ásató falusi parasztházakban lakik, melyeknek az európaitól (és amerikaitól) tökéletesen eltérő lakáskultúrája, - a szinte teljes bútornélküliség, a földön való étkezés és alvás - szinte mellbevágó a másfajta civilizáció14 Ld. KILLEN 1980 és 1984 15 PARR 1996 16 A leletek képződésének problémájáról ld. SCHIFFER 1987, ill. magyarul RENFREW-BAHN 1999: 48-66. 221 ból ideérkezettek számára. Ezt az erőteljes élményt azután általában visszavetítik a múltba is. Az egyébként igen hasznos módszeres etnoarcheológiai felmérések 17 csak alátámasztják a fenti vélekedést. H. Crawford például kijelenti, hogy a néprajzi párhuzamok alapján a könnyen mozgatható párnák, gyékény- és gyapjúszőnyegek játszották az átlagos lakóházakban a bútorok szerepét. 18 Azért különösen megnyerőek ezek a párhuzamok, mert a mai falusi házak építési technológiája szinte teljesen megegyezik az ókorival. A régészetnek azonban itt is a „hiszen már ezt is ismerték" Skyllája és a primitivizmus Charybdise között kell lavíroznia, minden esetben alaposan megvizsgálva, milyen mértékben alkalmazhatóak az analógiák. Az iraki néprajzi párhuzamokat használó régészek gyakran feledkeznek meg arról a tényről, hogy az analógiák mai falusias településekről valók, melyek bútorkultúrája eltér a városokétól. A városi lakóházak bútorzatát általában európai hatásúnak tartják. Ez valószínűleg igaz, ugyanakkor fel kellene figyelni arra is, hogy igen gyakoriak a pálmalevelek szárából készült olcsó ágyak, székek és ládák. 19 A pálmafa a nyárfa mellett az ókorban is a legelterjedtebb mezopotámiai fafaj ta volt. Míg a nyárfa törzse drágább volt, addig a pálmalevél mindenki számára elérhető olcsó alapanyag lehetett. Amikor az ókori bútorokról beszélünk, ezt az analógiát is mérlegelni kell. A KÉPI FORRÁSOK A csak sporadikusan fennmaradt eredeti tárgyak helyett a bútorhasználat legfontosabb régészeti forráscsoportját a képi források, az egykorú ábrázolások jelentik. Az óbabilóni korból alapvetően három emlékcsoportot használhatunk fel: bútorok terrakotta modelljeit, a mindennapi élet jeleneteit ábrázoló terrakotta dombormüveket ill. trónoló istenségeket vagy uralkodókat ábrázoló művészeti emlékeket (domborművek, pecséthengerek). Ezeket az ábrázolásokat is erős forráskritikával kell szemlélnünk, hiszen meghatározott céllal készültek, formaviláguk pedig az egykori valóságnak csak egy szük szegmenséből táplálkozott. A teiTakotta bútormodellek használata széles körben elterjedt volt nemcsak Mezopotámiában, hanem 17 Jó áttekintésüket ld. KRAFELD-DAUGHERTY 1994 18 1996:38. 19 AL-GAILANI-WERR 1996:32, Pl. 11-12.
