Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Horváth László András – Szilas Gábor – Endrődi Anna – Horváth Attila: Megelőző feltárás Dunakeszi-Székesdűlőn

HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS-SZILAS GÁBOR-ENDRŐDI ANNA-HORVÁTH M. ATTILA MEGELŐZŐ FELTÁRÁS DUNAKESZI-SZÉKESDŰLŐN 2000 év május-augusztus között Dunakeszi-Székesdülőn az AUCHAN bevásárlóközpont építését megelőzően folytattunk ásatást, ahol egy több mint 6 hektáros területet tudtunk megnyitni és teljes felületi feltárást végezni. A terület a Dunától keletre alig 1 km-re, Budapest és Dunakeszi határán, Káposztásmegyertől északra található. Az ásatás során tapasztalt intenzív régészeti lefedettséget a terület geomorfológiai viszonyai indokolják. Schweitzer Ferenc 1996-os ősvízrajzi vizsgálatai kimutatták, hogy maga az É-ÉK - D-DNY irányban hosszan elnyúló dombhát a Duna akkumulációs munkája által képződött zátonysziget volt, melyet keleti irányból a mai elődje, egy korábbi Duna-ág övezte, kialakítván a szárazabb periódusokban jó megtelepedést biztosító alacsony ártéri szintet. Felszínét később feltöltődött deflációs eredetű mélyedések teszik változatossá, melyek a későbronzkori telep szerkezetében is döntő jelentőséggel bírtak (1. kép). Az említett dombhát felszínét borító talajréteg a természetes eróziós folyamatok, valamint a mezőgazdasági tevékenység következtében azonban meglehetősen bolygatott volt. A homokos-löszös altalaj felett, attól határozottan elkülönülve jelentkezett a 30-40 cm vastagságú humuszréteg; a szubhumuszt csupán néhány felszíni humuszlencse profiljában tudtuk megfigyelni. Ennek köszönhetően a lelőhely két meghatározó időszaka közül a neolitikus kultúrréteget foltokban, a későbronzkorit pedig egyáltalán nem sikerült megfognunk. NEOLITIKUM Ásatásunkon a legkorábbi leleteket az új kőkor szolgáltatta. Ilyen korú leletek a feltárási terület középső és északi részében kerültek elő, amelyhez közel ötven gödör sorolható. A cölöplyukakból származó cserépanyag alapján a 42. háznak nevezett épület is nagy valószínűséggel ebben a korban épült. Ez egy cölöpvázas hosszúház, melynek teljes alakját az erózió és a humuszolás következtében már nem tudtuk meghatározni. A neolitikus leletek harmadik csoportja felszíni cseréphalmokból számlázott. Ezek gyakori jelenségei voltak annak a térségnek, amelyen a telepobjektumok is előkerültek. Itt a többnyire homokos talajon - sok esetben barna foltos elszíneződéseket tapasztaltunk, melyek kisebb nagyobb mennyiségű leletet, legtöbbször kerámiát szolgáltattak. Az így képződött településnyomok nem voltak összefüggőek, azok valószínűleg egymástól kisebb vagy nagyobb távolságra álló házak helyeit fogják körül. A neolitikus telep jól illeszkedik az 1996-ban Endrődi Anna által lelőhelyünk déli részében feltárt másik teleprészlethez, ahol két neolitikus ház cölöplyukait, illetve a házakat kísérő hoszszú árkokat sikerült feltárni. A leletek kora az új kőkoron belül nagy szóródást mutat. A legtöbb edénytöredék a Dunántúli Vonaldíszes Kultúra legidősebb, Bicske-Binainak nevezett fázisából számlázott (Kalicz 1980; Pavúk 1980), a korszak középső és késői szakaszát, a kottafejes és zselízi kerámiát lényegesen kevesebb lelet képviselte. A gödrök többsége hulladéktárolásra szolgált, ettől eddig csak három biztosan eltérő esetet figyeltünk meg. az 1777. objektumban több, közel teljes edény töredékei mellett egy kis, eredetileg talán egy edény szélére applikált idolt töredéke feküdt. A másik, a 2170. gödörben egy csaknem ép őrlőkő mellett találtunk hasonló leletet, azzal a különbséggel, hogy ez a tárgy már inkább egy önálló szobor töredéke lehetett. A harmadik, a szokásostól ugyancsak eltérő újkökori objektum a 900. gödör volt, melyben egy, a korai DVK-ra utaló szélesvonalú karcolt díszítéssel ellátott kis bögrén kívül egy vastagfalú lapos tál töredéke feküdt, melyre emberi láb alakú applikációt erősítettek. A lelőhely nem áll egyedül a térségben, hanem szerves része az egykori váci járás területén található sűrű középső neolitikus településrendszemek (Torma 1993), amely fekvésénél fogva fontos szerepet kaphat a dunántúli és az alföldi újkökori kultúrák kapcsolatának vizsgálatában is. A leletanyag pontos értékelése a már jelenleg is folyó restaurálási munkákat követő feldolgozás után lesz lehetséges.