Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Regenye Judit: Előzetes jelentés a Tihany-Óvárban folytatott feltárásról
lapos aljú (7. kép 4.). Leletanyaguk alapján ezek kelta koriak, míg az előbbiek között bronzkoriak és vaskoriak egyaránt előfordultak. Az egyik kisebb kelta gödörben (H 12) találtunk egy teljes tálat, mellette állatcsontot (7. kép 5.). Egy másik kelta gödörben (F 8) szintén tálat találtunk körülötte égésnyomokkal, alatta malomkővel. Talán gabonapörkölést végeztek a gödörben. Különleges formájával tűnik ki a G 9 szelvény gödre, ez az egyetlen hegyes aljú, tölcséres formájú gödör, felső rétegében állatcsontvázak és az alsó mellett egy nagy kő volt benne (7. kép 6.). Említést érdemel még egy kis (72 x 80 cm), ovális, hengeres falú, 125 cm mély gödör (E 11), melyben nem volt hulladék, hanem az alján egész edények álltak. Ez a gödör a legkorábbi a lelőhelyen. Természetes geológiai formációt alkotnak azok az árkok, mely Ny-K-i irányban húzódott keresztben a feltárt területen (E 7-6: 9,4 x 2 m, G 10: 5 x 1 m, G 7: 3 x 1 m) (8. kép 2.). Rendkívül erősen ledöngölődött agyagréteg borította az árkok oldalát, amiből arra lehet következtetni, hogy valamilyen formában használták őket. A sáncot nem érintette a tervezett szőlőmüvelés, azonban közvetlenül a sánc jelenlegi lábánál, 1,5-2 m-re tőle épült egy pince, annak a helyét feltártuk, és így van adatunk a sánc szerkezetére vonatkozóan is. A pince mérete: 10 x 5 m (6. kép 2.). Mintegy 1,5 m mélységben értük el a szálkőzetet, egészen addig fekete, köves, homogén talajrétegben ástunk. Ebben a fekete talajrétegben 0,5, ill. 1 m mélységben két kőréteg húzódott, de csak a szelvény nyugati felén. A nagyméretű kövek helyidegenek, a félsziget más részéről származtak, mert a fennsíkon csak gejzírit fordul elő. A szelvény alján a déli egyharmadán megtaláltuk a gejzíritréteget, míg az északi kétharmadon a jelek szerint eltávolították azt és egy sárga murvás felületet nyertek, mely erősen ledöngölődött. A köves szakaszon egy sekély gödröt és néhány cölöplyukat találtunk, a murváson pedig egy érdekes konstrukciót: itt 1,5 és 2 m átmérőjű, kerek, szabályos, igen mély gödrök voltak beásva, körülöttük nagy cölöplyukakkal. A szelvény közepén kirajzolódott egy élére fordított négyszög alakú beásás, melyet a középső gödör vágott. A négyzet két sarka l-l cölöplyukká kerekedett, és az objektumot szürke, kis köves, döngölt föld töltötte ki. Az egész rendszer egy fa konstrukciót alkotott, mely a sáncmü része lehetett. A talált kevés faszénmintát szintén Grynaeus A. határozta meg, fűz és tölgy volt fele-fele arányban. 12 A gödrökben itt is gazdag leletanyagot talál12 Köszönöm Grynaeus Andrásnak a meghatározásokat. tunk, szinte kizárólag kelta korit. A pince mellé ásott víztartály gödrében a sánc földjében gerendanyomot is megfigyeltünk. A pincét az ásatási területtel összekötő kutatóárokban cölöplyukakat találtunk egészen a pincéig - azaz szinte a sánc lábáig. LELETANYAG - A FÖLDVÁR HASZNÁLATÁNAK KORA Legkorábbi leletanyagunk neolitikus (zselizi) kerámia - 3 különböző edény töredékei - és számos szentgáli radiolarit szilánk. Nem gondolhatunk településre, a hely erre a neolitikus települések elhelyezkedését ismerve alkalmatlan, a leletek előfordulását inkább a gödrösi neolitikus lelőhellyel lehet összefüggésbe hozni. A legelső megtelepedési réteget egy késő halomsíros korú gödör (E 11) képviseli, a gödör aljára letett egész edényekkel. A leletek zöme az Urnamezős kultúrába tartozik, főként annak legvégső szakaszába. Előfordul továbbá Haistatt C kerámia. Az objektumok egy része a Hallstatt D3-La Tène A korba keltezhető a kerámiaanyagra alapozva. 13 Igen gazdag a kelta leletanyag is (La Tène D 14 ). Megjegyzendő, hogy fémleletet szinte egyáltalán nem találtunk, ebből arra következtethetünk, hogy fémfeldolgozó tevékenység nem folyt a lelőhelyen. Újdonsága az ásatásnak, hogy Árpád-kori objektumokat eredményezett a telek különböző pontjain, sőt a sánc tövében ásott pince gödrében is. A leletanyag megerősíti Nováki Gyula azon feltételezését, hogy a belső sánc nem őskori. Sőt a pince leletei azt sugallják, hogy az őskori sáncszakaszt is megerősítették az Árpád-korban. IRODALOM KUZSINSZKY 1920 Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archaeológiája. Budapest, 1920. MRT 2 Magyarország Régészeti Topográftája 2. szerk.: Éri István. Budapest 1969. PATEK 1968 Patek Erzsébet: Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. ArchHung 44. Budapest 1968. RÉCSEY 1895 Récsey Viktor: Balatonvidéki régészeti kutatásaim némi eredményei. Veszprém 1895. UZSOKI 1986 Uzsoki András: Über die Höhensiedlung und Hügelgräber von Tihany, in: Hallstatt Kolloquium Veszprém 1984. MittArchlnst Beiheft 3. 1986. 245-250. 13 A kerámiaanyag feldolgozását a jövőben Marton Erzsébettel, az ásatás konzulensével végezzük, a fenti meghatározások az ö javaslatára születtek. A DE 10 szelvény házának restaurált anyagát 2000 novemberében Debrecenben Marton E. poszteren mutatta be. 14 A kelta kerámia korának megállapításában Kelemen Márta volt segítségemre, segítségét ezúton is köszönöm.
