Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

kozott jelentőséggel bírt. A marha a társadalmi presztízs egyik fontos hordozójává vált,

48 ezért egyre nagyobb állományai alakultak ki. Több adat is szól amellett, hogy az Alföldön a HA időszaktól az állattenyésztésből és növénytermesztésből öszszetevődő „vegyes gazdaságban" a legeltető állattartás egyre nagyobb súllyal bírt a földmüvelés rovására (GYULAI 1993, 30; METZNER-NEBELSICK 1998,408). Az állatok értékének növekedésére és hasznosításuk új dimenzióira utalnak a csongrád-sertéstelepi késő bronzkori állatcsontanyag sajátosságai is. Itt, a proto Gáva-periódus településén „a húsfogyasztás intenzitása ötöde csak a Makó-KosihyCaka-kultúráénak. ... A kifejlett állatok számaránya azok élő (gyapjú, igaerő, stb.) primer hasznosítását bizonyítja..." (VÖRÖS 2001, 163).

49 Vagyis a marhatartás egyre inkább a nagy, élő állományok létrehozása és fenntartása felé rendeződött. Az állatok hasznosításának fő célja egyre kevésbé a húsnyerés, hanem tejtermelés, igavonás, szántás lehetett (BENECKE 1998, 64-65). A megnövekvő állatállomány eltartására az ártéri legelők már nem bizonyultak elégnek ezért új területeket kellett meghódítani a csordák számára. A löszhátság magasfuvü sztyeppjei és erdőssztyeppjei kiválóan alkalmasak lehetettek a legeltető állattartásra. Ebben az esetben a löszhátsági erek partján megjelenő kis késő bronzkori telepek elsősorban nagyállattartó közösségek tanyái, tanyabokrai lehettek.

50 3. A pollenanalitikai vizsgálatok szerint a késő bronzkor elején Kr. e. 1450-1300 körül indul az ún. szubboreális lehülési időszak, amely kb. a vaskor elejéig Kr. e. 800-600-ig tart. A Kárpát-medence térségében a klíma hűvösebbé és nedvesebbé válik, a folyó és állóvizek és a talajvíz szintje mindenütt megemelkedik (GYULAI 2001, 107108). Az elmocsarasodás és az emelkedő vízszint 47 Gáva-kultúra: BŐKÖN Y1 1974, 383; Kyjatice-kultúra: BÖKÖNYl 1974, 34, 360; 404; Gränicesti-csoport: LÁSZLÓ 1994, 196; Urnamezös-kultúra: VADÁSZ 1992, 215, KŐSZEGI 1988, 88, 384a. j„ 498. j.; VÖRÖS 1996; Noua-kultúra: SAVA 1998, 277. 48 Ezt a prehistorikus értékrendet tükrözi a római kori germánok gondolkodása: satnya marháikat nagyra becsülik „számuknak örülnek, ez egyedüli és legkedvesebb kincsük" (TACITUS 1970,42). 49 Hasonló megfigyeléseket tett Vörös István a csongrádival egykorú németbányai késő bronzkori telep állatcsontanyagának feldolgozásakor is (VÖRÖS 1996, 210). 50 A kora Árpád-kortól kezdődően bizonyítható, hogy a Békés-Csanádi löszhátság területét elsősorban szilaj állattartásssal foglalkozó, laza szerkezetű szállásokba települt, állattartó közösségek, míg az ártér térségét inkább a földművelők hasznosítják (BLAZOVICH 47-51, 120). 151 miatt leszűkülő ártéri vegetációs zónából kikényszerülhet a népesség egy része. Néhány új adat szerint Kr. e. 1159 és 1141 között egy nagy izlandi vulkánkitörés évtizedekre megváltoztatta az éghajlatot Európa egy részén és krízishelyzetet okozott a földművelő-állattartó közösségek körében (FALKENSTEIN 1997). Ezek az éghajlati változások is ott lehettek azok között az okok közt, melyek miatt a késő bronzkori közösségek Kárpát-medence szerte új, addig kihasználatlan természetföldrajzi tájegységeket hódítottak meg. A fenti három pont alatt felsorolt lehetőségek nem végleges megoldást, hanem lehetséges modelleket kínálnak az Alföld késő bronzkori településtörténeti folyamatainak értelmezéséhez. Működőképességüket, vagy helytelen voltukat a jövőben új adatok tömegével tudjuk csak bizonyítani. FÜGGELÉK A szövegben idézett közöletlen lelőhelyek listája

51 Biharkeresztes-Láncos major, elkerülő út (II. lelőhely). 1999 tavaszán Dani János és Hajdú Zsigmond a 42. számú főút Biharkeresztest elkerülő szakaszának kiépítését megelőzően leletmentést végeztek. Az ásatási felületen 96 olyan objektumot tártak fel, amely a Gáva-kultúra leletanyagát foglalta magába. A lelőhely egy szélesen elterülő partháton húzódik és a felszíni leletek alapján a kiterjedése kb. 2,5-3 hektár nagyságú lehetett. A leletmentés során egy 150 m hosszú, változó szélességű, kb. 3000 m

2 alapterületű szelvényt tártak fel. A feltárt felületen a késő bronzkor időszakát településobjektumok képviselték. Ezek zöme amorf, nagy méretű, gyakran egymást metsző, agyagkitermelésre használt gödör volt. Kisebb számban előfordultak kerek, egyenes falú gödrök és cölöplyukak is. Épületekre utaló cölöplyuk konstrukciókat az ásatóknak nem sikerült megfigyelni a feltárt felületen. Csongrád-Sertéstelep. 1998 áprilisában a Csongrád és Felgyő közötti út nyugati oldalán található sertéstelepen egy építkezés során régészeti leletek kerültek elő. A lelőhely Csongrádtól délnyugatra körülbelül 5 km-re, a Vidre-ér keleti magaspartján található. A leletbejelentést követően egy 50x12 méteres területen először Tóth Katalin, majd pedig ugyanekkora felületen V. Szabó Gábor vezetett leletmentést (TÓTH 2001). A két ásatáson más korszakok leletegyüttesei mellett 12 késő bronzkori, a proto Gáva-periódusba sorolható objektum is előkerült. 51 írásom 2002-ben megvédett PhD disszertációm egyik átdolgozott fejezete. Az ebben a tanulmányban említésre kerülő lelőhelyek teljes dokumentációját és leletanyagát a jelenleg megjelenésre váró disszertáció katalógusa tartalmazza.