Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

településnyomok észlelhetők (GALÁNTHA 1977, 57. lh.). A következő késő bronzkori településnyom innen 3000 m-re, a bal parton található. Kiterjedését nem lehet meghatározni de feltehetően az 1-3 települési egységből álló kategóriába tartozhat, mivel csak néhány kétszínű és kannelúrás cserépdarab került itt elő (VÁLYI 1977, 10. lh.). Ettől mintegy 800 méterre ismét két kisebb, egymással szemben helyezkedő lelőhely található a parton (VÁLYI 1977, 2., 11. lh.). A következő lelőhely - amely egyben le is zárja a Kenyere-ér menti kis településnyomok sorát - már az ún. Kék-tó laposának partján található, az előző telepnyomtól 1500 m távolságra. A felszínen nagyon kevés anyag utal a Gáva-kultúrára, csak néhány kétszínű és durva sárga kerámiával soványított oldaltöredékből következtethetünk itteni megtelepedésükre (VÁLYI 1977, 46. Ih.). Ezen a lelőhelyen 1991-ben kisebb leletmentés folyt, amelynek során két későbronzkori gödör került elő (Hódmezövásárhely-Rárós, Vereshalmi-dülő, V. SZABÓ 1996, 17, 45, 5. kép 2). Hasonló települési lánc ismert a Kenyere-érrel párhuzamos Tére-, Kakasszéki- és Téglás-erek mentén is. A Tére-ér torkolatától nem messze, a Kenyere-ér torkolatánál felderítetthez hasonló, több települési egységből álló telep nyomai ismertek Banner János 1930-as évekbeli ásatásaiból (Szakáihát, Térehát, Solt Paie: V. SZABÓ 1996, 18-20, 43-44).

29 Az ér mentén itt is kis települések sora húzódik. A lelőhelyek mérete alapján a vizsgált időszak egy lehetséges települési hierarchiáját (12. kép 4) a következőképpen lehetne felvázolni. A hierarchia csúcsán álló központi telepek (ld. 1. méretkategória) a Tisza és a nagyobb állandó vízfolyások (Körösök, Berettyó, Maros stb.) mentén találhatók. Helyük kiválasztásánál fontos szempont, hogy olyan nagyobb folyók partján helyezkedjenek el, amelyek az év minden szakaszában potenciális közlekedési-kommunikációs folyosóként működnek, valamint egy nagyobb forgalmat lebonyolító gázló léte, melynek közelében egy nagy alapterületű, víz által kerített, településre alkalmas magaslat is található. Méretük, rétegzettségük arra utal, hogy az itt élő népesség ezeket folyamatosan, több generáción át lakja. A hierarchia következő szintjébe sorolható települések (ld. 2. méret kategória) kiválasztásánál már nem tekinthető elsődleges szempontnak a fent említett, nagy fontosságú vízi utak közvetlen közelsége, de elhelyezkedésüknél azért megfigyelhető bizonyos stratégiai pontokhoz való ragaszkodás. A hódmezővásárhelyi példa azt mutatja, hogy általában az árterületet átszövő vízfolyások torkola29 Az egykori ásatási adatok tanulsága alapján megállapítható, hogy itt is leletmentes részek választották el a gödrökben gazdag településfoltokat (V. SZABÓ 1996,44). tának közelségében, egymástól minimum 3-4 km távolságban helyezkednek el. Méretük alapján arra következtethetünk, hogy egy ilyen településen 3nál több települési egységgel (udvarral, lakóházzal) lehet számolni. Természetesen azt csak ásatás döntheti el, hogy azonos időben hány ilyen egység funkcionált egyszerre. A struktúra alsó szintjén álló települések (ld. 3. méretkategória) már nemcsak az előbb leírt két zónában (közvetlenül a folyó mentén és az árterületen), hanem azokon kívül, a folyók menti löszhátságokon is megjelennek az oda benyúló, állandóbb vízjárású erecskék, vagy időszakos tavak partján. Legtöbbször 1-3 települési egységet foglalnak magukba és egymástól 800-3000 méterre sorakoznak a vízfolyások mentén. Feltehetően az ilyen típusú lelőhelyek a megművelt földparcellákat követő tanyaszerü gazdaságok, állattartó szállások, halásztanyák nyomait rejtik. A 2-3. kategóriába tartozó, egyfázisú, 1-5, lakóegységet (udvart, tanyát) magukba foglaló telephelyeket tekinthetjük a korszak alapvető szociális egységeinek, „falvainak". További problémát rejt magában az is, hogy az egymás közelében lévő települések nagy részét valószínűleg nem egy időben használták, hanem ciklikus rendszerben. Valószínűleg egy generációnál, 25-30 évnél hosszabb ideig nem álltak fenn, a környező földterület kimerülése után a házakat áthelyezték az új helyen művelésbe vett parcellák mellé és majd csak a térség vegetációjának regenerálódása után, egy-két generációnyi idő múlva jelentek meg itt újra telepeik. Egy ilyen talaj váltó rendszeren belüli ciklikusság vizsgálatára a polgári Király-érpart menti lelőhelyek kapcsán adódik lehetőség (3. kép 1). Az érpárt egy kb. 1 km-es szakaszán 4 késő bronzkori lelőhelyet ismerünk. Ezek közül az /. lelőhelyen egy BC periódusra datálható település található. Az innen kb. 1-1,5 km-re lévő 29. lelőhelyen az előbbi teleppel egyidős temető került elő. Ugyanitt a temető felhagyása után nem sokkal, egy település létesül BD-HA 1 periódus fordulóján. Ennek a településnek a felhagyása után röviddel indul a Polgár 1. lelőhely Gáva-kultúra időszakába keltezhető része. A kérdés az, hogy ebben az esetben egy viszonylag kis térségben ugyanazon feltehetően család nagyságú - közösség mozdul-e el majd tér vissza házaival és termőföld parcelláival a már korábban is lakott területekre? Ahhoz, hogy az egykori településhálózatról valósabb képet kapjunk, a jövőben további nagy felületeket érintő ásatásokra, a kiemelkedő települések és környékük intenzív, szisztematikus bejárására és a különböző településtípusok szondázó ásatásaira lenne szükség.