Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

folyamatos lehetett, a bennük lévő leletanyag nem egy szük időpontot reprezentál. Erre utal a Biharkeresztesen feltárt 2. gödör is, amelyen belül jól elválaszthatók a különböző betöltésű bővítmények, kisebb gödrök, bemélyítések (6. kép 1). Ezek funkciója is sokrétű: egy részük kerámiakészítéshez vagy tapasztáshoz szükséges agyag bányászatára és iszapolására használatos vizes gödör lehetett, de pl. a nagy gödörbe ásott, 1. statigráfíai számú kis kerek gödörben lévő nagy tárolóedények töredékei alapján feltételezhetjük bizonyos beásások, toldalékok áldozati gödörként való használatát is. 1.5. Kutak Az ásott kutak az Alföld területén az őskorban is pótolhatatlan szerepet játszottak az ivóvízellátásban. Noha a települések mindig vízpartok mentén épültek, a bizonytalan vízjárás, az áradáskor piszkos, hordalékos, nyáron pangó, algásodó, szerves anyaggal telített vízfolyások vizei sokszor nem voltak alkalmasak emberi fogyasztásra, ezért még vízpartokon is kutak ásásával biztosították a friss, szűrt ivóvizet (MÁTHÉ-CSÁNYI-TÁRNOKI-DANI-HAJDÚ-RACZKY 1997, 60). A település környezetében lévő felszíni vizek ivóvízként való hasznosítása ellen szólt a háziállatoktól és az emberi tevékenységektől származó szervesanyag szennyezés is (Weiner 1998, 210). Korszakunkból a Tisza-vidékről egyelőre csak a Polgár 29. lelőhelyen feltárt kutat ismerjük. A 6,1 méter mély kút, 1,2 méter átmérőjű, hengeres aknája, egy 2,25 m x 1,8 m-es méretű, 1,75 méter mélységű, szabálytalan formájú gödörből lett lemélyítve (4. kép 1). Az akna oldalát fűzfavesszőből

12 fonott béléssel védték a beomlástól (4. kép 2). A fonadék vázát, egymástól 30-35 cm-re függőlegesen leszúrt, szintén fűzfából készült, kihegyezett végű karók alkották. A kút betöltésének alsó másfél méteres szakaszán néhány ismeretlen funkciójú faragott fadarabon, vékony ágtörmeléken és a beleesett, ép vízmerítő edényeken kívül mindössze egyetlen csontdarabot és egy kerámiatöredéket találtunk. Ennek ellenére a kutat valószínűleg nem tisztították, illetve iszapolták, amire az utal, hogy még a belesett edényeket sem szedték ki belőle. A kút alján előkerült négy edény egyértelműen vízmerítőként funkcionált, ezt az egyik füleibe fűzött zsinegmaradvány is világosan jelzi. Miután a kút eliszapolódott, a funkcióját vesztett aknáját feltöltötték. A felső rétegekből előkerült kerámia tipológiailag egykorúnak tűnik a kút alján talált edényekkel, ami a gyors betöltésről árulkodik. A kúthoz kapcsolódó felszíni építményeknek semmilyen nyoma nem került elő. Az akna felső része köré ásott, szabálytalan lépcsős gödör arra utal, hogy a kút körül 30-60 cm mély, lépcsős, amorf gödör lehetett, amelynek aljából indult a kút tényleges csőszerű aknája. A fonott bélés csak a kút mé12 A fafaj meghatározását Grynaeus András végezte. lyén maradt meg kb. 1 méter magasságig, de feltételezhető, hogy egykor egészen a gödör aljáig, vagy akár a járószintig ért. Akár volt kávája akár nem, feltehetően komolyabb emelőszerkezet nélkül, egyszerű átalvetős gerendás vízkiemeléssel jutottak vízhez a kút használói (MATÚZ-SZABÓ-VADAY 1998, 51; MINICHREITER 1998, Fig. 8) A kút a településen belül helyezkedett el, egy nagyobb gödörcsoporthoz kapcsolódva. Sajnos adatok híján nem dönthető el, hogy a korszakban a kutak az egyes körülhatárolható települési egységekhez tartoztak, vagy a település alacsonyabb felszínein sorakozva közösségi használatban voltak. A hazánkban eddig feltárt késő bronzkori kutak szerkezetük alapján 3 csoportra oszthatók: 1. Kerek átmetszetü, fonatos bélésű kutak (Polgár 29. lelőhely, Dunakeszi: HORVÁTH-SZILASENDRŐDI-HORVÁTH 2001, 121, 3. kép), BörcsPaphomlok-dűlő: Figler 1996, II).

13 2. Kerek átmetszeni, kivájt belsejű fatörzzsel bélelt kutak (Dunakeszi: HORVÁTH-SZILAS-ENDRÖDI-HORVÁTH 2001, 122, 5. kép, SZILAS 2002). 3. Négyszögletes átmetszetü, csapolással összeillesztett deszka- vagy gerendaládával bélelt kutak (Dunakeszi: HORVÁTH-SZILAS-ENDRŐDI-HORVÁTH 2001, 121, 4. kép); Mosonmagyaróvár-Német-dűlő: GRYNEAUS 1999; Kaposvár, 61. főút elkerülő, 36. lh.: SOMOGYI 2002, 37, 2-4. kép).

14 A polgárihoz hasonló hengeres aknájú, kis átmérőjű, fonatos szerkezetük miatt egyszerűbben elkészíthető kutak mindennaposak lehettek a késő bronzkori lakó- és gazdasági egységek környezetében. 2. A TELEPÜLÉSEK BELSŐ SZERKEZETE 2.1. Az épületek funkciója A késő bronzkori településeken feltárt épületek egykori funkcióját először formájuk alapján kíséreljük meg körülírni. A rendelkezésünkre álló forrásanyagban két jellegzetes épülettípust lehet megfigyelni. Az általánosabb a Poroszlón (9. kép 1-4) és a Dobozon (7. kép 1) megismert 4-6 m széles, 5-10 m 13 A vesszőfonatos kútbélelést nem tekinthetjük korszak- és területspecifikus technológiának: a polgárihoz hasonló konstrukciójú, ám Árpád-kori, borókavesszőből fonott bélésű kutat Kiskunfélegyháza határából ismerünk (SOMOGYVÁR1 1997, 89; MORGÓS-ÁIPL1NÉ-BABOS 1997). A Lipcse környéki barnaszén fejtéshez kapcsolódó leletmentések során előkerült, 34 különböző korú és szerkezetű kút közül 8 volt fonott bélésű (STÄUBLEC AMPEN 1998,62-65). 14 Ebbe a kategóriába tartozik hazánk eddigi egyetlen, teljes egészében publikált őskori (kora vaskor) kútja Kompokról (MATUZSZABÓ-VADAY 1998).