Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
T. Bíró Katalin-Regenye Judit: Tűzkőbánya és feldolgozó telepek. Egy Szentgál (Veszprém megye) környéki neolitikus lelőhelycsoport kutatása
meredek domb oldalán lefutó, már a telep életében betöltődött vízlevezető árok alján feküdt, másodlagos helyzetben. A talaj összetétele miatt a lelőhelyen az állatcsont teljesen megsemmisült. A leletanyag változatos, a kedvezőtlen talajadottságok következtében azonban nem őrzi a felületi kidolgozás (esetleges festés) nyomait. A leletanyagot a VMMK 19-20. kötetében részletesen közöltük. SZENTGÁL-TELEKI-DŰLŐ 1995-ben a szentgáli Teleki-dülőben, egy már korábban ismert igen gazdag neolitikus lelőhelyen folytattuk a kutatást. A lelőhely azonos korú a Szentgál-füzi-kúti anyagával, a tapasztalt különbségek a talajviszonyok különbözőségére vezethetők vissza. Itt jobb minőségű talajban épebben megőrződött a kerámia. A település Füzi-kúttól KDK-re 4 km-re fekszik, a Cinca patakra enyhén lejtő domboldalon, kiterjedése kb. 200 x 100 m. A település centrumában húzott szelvényeinkkel feltártunk egy 11x9 m-es összefüggő felületet, melyben egy gazdag leletanyagú gödörkomplexum és egy arra épült 7 x 10 m-es cölöpszerkezetes ház került elő, valamint kutatóárkokkal igyekeztünk a házhoz tartozó gazdasági terület határát megismerni. A kutatóárkok tanúsága szerint 25 m távolságban újabb ház található, a köztük levő terület leletmentes. A korábban kutatott településen ugyanezt a települési struktúrát tapasztaltuk, az objektumok l-l zárt körben csoportosultak. A feltárt ház cölöpszerkezetű, hossztengelyében osztófallal. A gödör legmélyebb részén a többinél sokkal mélyebb, a sorba nem illő cölöplyuk jelzi, hogy a még friss gödör felett alátámasztásra szorult a tető, ennek következtében a gödörre épített ház leletanyaga nem fiatalabb lényegesen a gödörénél. A ház korát az egyik cölöplyukban talált peremről induló fülű töredék jól datálja. A feltárt területről kiemelkedően gazdag kőanyag került elő, melynek feldolgozását még csak elkezdeni tudtuk. Amennyiben a feltárt felszín nagyságát is figyelembe vesszük, valószínűleg az eddig ismert legintenzívebb kőanyagegyüttest írhatjuk le a lelőhelyen. AJKA-PÁL-MAJOR Ajka-Pál-major lelőhelyet átszeli az Úrkútról Ajkára vezető országút. A telep egy északi irányban erősen lejtő domboldal magasabb részén található, az első szentgáli lelőhelytől nyugatra 6 km-re, 300 m körüli tengerszint feletti magasságon. Mélyen a domb lábánál folyik a Torna patak, a domb oldalában több forrás is fakad. A lelőhely kiterjedése a felszíni nyomok alapján 300 x 3-400 m. Leleteket a felszínen elszórtan, csoportokban találtunk. Három 10-12 m hosszú kutatóárkot húztunk 1996-ban a lelőhely északi felén egymástól 29, ill. 38 m-re. Az így feltárt csekély (70 m 2 ) felület 6 gödröt eredményezett, melyeket csak részben tudtunk feltárni, továbbá egy ÉK-DNy-i irányú cölöplyuksort. A leletanyag a lengyeli kultúra fiatalabb időszakát képviseli, lényegében azonos a Füzi-kúton találttal. Az egész lelőhelyről elmondható, hogy jellegében azonos az utóbbival mind fekvését, mind a talajviszonyokat illetően. Mindkét esetben vöröses agyagréteg fedi a löszt, az agyagban alig érzékelhetőek a beásott objektumok, a talaj erősen lekoptatta a kerámia felületét, állatcsontot pedig alig őrzött meg. 1997-ben folytattuk a feltárást. Ismét találtunk ÉK-DNy-i irányú cölöplyuksort, a ház teljes feltárására nem volt mód. Feltártunk egy 6,3 x 5 m-es igen gazdag leletanyagú gödörrendszert, amelyben a kerámia tömege mellett feltűnően sok volt az őrlőkőtöredék. Egy közeli gabonaőrlőhely törmeléke kerülhetett a gödörbe. A lelőhelyen a nyersanyagspektrum kissé változatosabb, mint a bányához közelebb eső Szentgál környéki telepeken. Ezt azonban csak az ásatási benyomásokra alapozzuk, a részletes feldolgozás még nem történt meg. A LELET ANYAG KORHATÁROZÁSA Elsősorban a már feldolgozott füzi-kúti leletanyag alapján elmondható, hogy az edényformák jó része így a virágcserép alakú tál, az amfora, a fazéktípusok mindegyike, a bikónikus edény, a vázák és a fedő, főként azonban a díszítőelemek (a peremről induló fül, a kúpos és a háromszög alakú bütyök, a megvastagodó perem) a lengyeli kultúra késői fázisára jellemzőek, többségük a II. fázis végétől használatos. Megtalálhatóak a füzi-kúti leletanyagban azonban bizonyos archaikus vonások is, elsősorban a karcolt töredékek nagy száma, valamint a finom kerámiának a késői fázisban nem gyakori jelenléte, hiányoznak ugyanakkor a legkésőbbi fázis bizonyos típusai. (A lelőhely fekvése és a talajadottságok miatt a kerámia sokkal szegényesebb, mint a többi lelőhelyen feltártak. A most restaurálás alatt álló későbbi ásatási anyagok gazdagabbak,
