Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

T. Bíró Katalin-Regenye Judit: Tűzkőbánya és feldolgozó telepek. Egy Szentgál (Veszprém megye) környéki neolitikus lelőhelycsoport kutatása

T. BÍRÓ KATALIN-REGÉNYE JUDIT TŰZKŐBÁNYA ÉS FELDOLGOZÓ TELEPEK EGY SZENTGÁL (VESZPRÉM MEGYE) KÖRNYÉKI NEOLITIKUS LELŐHELYCSOPORT KUTATÁSA A LELŐHELYCSOPORT FEKVÉSE Szentgál (Veszprém megye) határában található a Tűzkőveshegy, Magyarország legkiterjedtebb ko­va nyersanyag kitermelő helye. A bánya jelentősé­gét területén kívül jelzi az a tény is, hogy az onnan kikerült kőnyersanyag feldolgozott formában igen nagy gyakorisággal fordul elő neolitikus lelőhelye­ken. (BIRÓ-REGENYE 1991) Kiemelkedő hely­zetét mutatja továbbá, hogy a Tüzköveshegy köz­vetlen közelében találunk 8 késő neolitikus telepet, amelyek kétséget kizáróan kapcsolatba hozhatóak a bányával Szentgál, Ajka, Bánd, Herend és Vá­roslőd határában. A TÜZKÖVESHEGY FELTÁRÁSA (BIRÓ 1995) A bánya eddigi kutatása nem szolgáltatott egyér­telmű bizonyítékot a művelés korára vonatkozóan. Valószínűleg a müvelés hosszú időn keresztül folyt: erre utal a kitermeléssel megbolygatott te­rület nagysága és a változatos formájú, mélységű bányagödrök, amelyek üstszerű apró gödröktől a mély, csapásirányú vágatokig terjednek. A feltárá­sok során korhatározásra alkalmas leletanyag nem került elő. A műhelytörmelék tipológiai módsze­rekkel nem datálható. Kerámiatöredéket, agancs­eszközt nem találtunk. A műveléssel feltételesen összekötött faszénleletek (ékek?) két, egymástól független C-14 labor adatai szerint is újkoriak. A SZENTGÁLI KŐANYAG ELŐFORDULÁSA RÉGÉSZETI LELŐHELYEKEN Keltező leletek hiányában a bánya korát közvetett módon, a régészeti anyagban való előfordulás sze­rint próbáltuk meghatározni. Feltételezésünk és a környékbeli régészeti lelőhe­lyeken talált kőeszközök nyersanyagának vizsgálata szerint a paleolitikumban elkezdődött a bányászat, és a vaskorig kimutatható a szentgáli nyersanyag (ra­diolarit) jelenléte. (BIRÓ-REGENYE 1991) Ebből a megközelítésből és a neolitikumra koncentrálva a nyersanyag kitermelésére és feldolgozására utaló adatokat kerestünk. A BÁNYA SZEREPE A NEOLITIKUMBAN A NEOLITIKUM TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÜZKÖVESHEGY KÖRZETÉBEN Ny-Magyarország neolitikumát három kultúra kép­viseli: a vonaldíszes kerámia kultúra, a Sopot kultúra és a lengyeli kultúra. A vonaldíszes kerámia kultúra és a lengyeli kultúra jellemzője a csoportos települé­si hálózat, a csoportok közötti lakatlan sávokkal, azaz közösen hasznosított erdős háttérterületekkel. (LENNEIS 1982, 1) A vizsgált területen 2 nagy települési csoportot találunk, melyek elterjedési határa pontosan megegyezik a két kultúra idején. A szentgáli tűzkőbányá a két csoport közötti sáv­ban található, tradicionálisan lakatlan helyen. A szentgáli Tüzköveshegy közvetlen környéke, ritka kivételektől eltekintve, lakatlan az őskorban annak ellenére, hogy a nyersanyag hasznosítása (feltéte­lezésünk szerint, bányászata is) folyamatos volt az évezredek során. A Sopot kultúra a két, egymással genetikai kapcsolatban levő kultúra közé beékelő­dött rövid életű, kevés lelőhely által képviselt, ide­gen eredetű népcsoport, ennek következtében tele­pülési struktúrája is elüt azokétól. A VONALDÍSZES KERÁMIA KULTÚRA VISZONYA A BÁNYÁHOZ A vonaldíszes kerámia kultúra legközelebbi lelő­helyei a bányától 20-30 km távolságban található­ak, azaz nem hagyták el természetes élet-terüket, hanem időszakos expedíciókkal szerezték be a szük­séges nyersanyagot. (BIRÓ 1991, 56) Ez megfelel a bánya és telepek egymáshoz való kapcsolata általá­nosan ismert típusának. (LECH 1981,273; LECH-

Next

/
Oldalképek
Tartalom