Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Domboróczki László: Településszerkezeti sajátosságok a középső neolitikum időszakából, Heves megye területéről

lésszerkezeti leg a Körös-kultúra lineáris telepeivel, háztípusait tekintve pedig a legkorábbi középeurópai VK lelőhelyeivel lehet leginkább összehasonlítani. Az AVK későbbi, klasszikus szakaszába sorolható lelőhelyeken - Mezőszemere, Szikszó megmaradni látszik a soros elrendeződés, bár az egyes gödrök között nagyobb távolságok mutatkoznak. Kompolton, a késői AVK leletekkel képviselt lelőhelyen pedig már változni látszik a kép, szaporodnak a kör alakú objektumok a jellegzetes hosszúkás gödrök mellett.

84 Munkámban nem tértem ki a kifejezetten kis telepekre, ahol csak magányos házak vagy kisebb házcsoportok találhatók, és ahol nem is gondolhatunk nagyobb közösségek megtelepedésére. Biztosra veszem, hogy ilyen, kisebb telepek is léteztek és a kompolti objektumok lehet, hogy éppen ilyet tükröznek. A fenti szabályosságok szerintem más AVK leletanyagú lelőhelyek esetében is feltételezhetők, és ahol a telepszerkezet nem mutat a fentiekben vázolt szabályos formát, ott leginkább több fázisú megtelepedésre gondolhatunk, de lehet, hogy a telepszerkezeti képet illetően még az AVK elterjedési területén belül is szóba jöhetnek regionális különbségek.

85 A FELADAT, A KÖRÜLMÉNYEK ÉS AZ ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Végezetül az előadásomon elhangzott kritikákra reagálnék. Elsősorban a szűkös határidőkre és az anyagi források hiányára tudom visszavezetni azt, hogy nem tudtam nagyobb és szabályosabb szelvényeket nyitni, nem tudtam minden olyan helyet tüzetesen átvizsgálni ahol ez indokolt lett volna. Céljaimat a lehetőségek szabták meg. Eredetileg 1993 októberétől 1995 végéig 9 lelőhely megkutatását vállaltam. Vállaltam, de az 84 Az, hogy a kerek szájú gödrök telepeken belüli megjelenésének, arányának korjelzö szerep tulajdonítható, bizonyára erőltetettnek tűnik és magam sem vagyok teljesen biztos benne, hogy helyes ez a gondolat, mindazonáltal az ásatásaim alapján erre is lehetne következtetni. Az összes eddig publikált településalaprajzot még nem volt módom áttekinteni és lehet, hogy az általánosítást illetően tévedek. Kompolt esetében hangsúlyoznám a 2. lábjegyzetben kifejtett fenntartásokat. 85 Pl.: Mezökövesd-Mocsolyás: Kalicz-Koós 1997, 32: itt néhány C14 próba az i. e. 5600-5200 kalibrált adatokat szolgáltatta, Tiszavasvári-Paptelekhát: Kalicz-Makkay 1977, 173-179, Tiszadobsziget: Kurucz 1989, 80-90, LXXV., LXXVII. táblák, a 90. oldalon kifejtett fenntartásokkal. elején még nem tudtam, hogy ez mivel jár. 1995-ig Gyöngyöshalásznál, Nagyúrnál, Kompolt és Szihalom közelében, valamint Füzesabony-Gubakúton és Mezőszemerén folytattam ásatást, a többi lelőhelyet sikerült más kollégáknak átadnom. 1995 év végén derült ki, hogy 1996-ban is dolgozhatunk, de csak az utóbbi két lelőhelyen, és ráadásul Füzesabonyban csak júniusig. 1997-ben, FüzesabonySzikszói-Bereknél, a 33-as út mentén, egy több száz méter kiterjedésű lelőhelyen végeztünk leletmentést három hónapos határidő alatt, és részben ennek árán sikerült elérni, hogy az év hátralévő részében Mezőszemerén folytathattuk a munkát. 1995-ig csak a nagy területek és a határidők jelentettek leküzdhetetlen problémát, 1996-tól kezdve már az anyagi lehetőségek is rendkívül szűkösek voltak, legalábbis a feladatokhoz mérten. Nem volt lehetőségem rá, hogy a lelőhelyekre a teljes feltárás igényével tudjunk felvonulni. Hamar kiderült, hogy három-négy hónap alatt korlátozott pénzösszegekből nem lehet több száz méteres területeket kimerítően megkutatni, mindent a legapróbb részletességgel feltárni. Szelektálni kellett. Kompolton egy 400 m hosszú felületet nem sikerült alaposan megkutatnom, és az időhiány miatt szinte csak végigrohantam a területen. A továbbiakban csak ott nyitottam meg a nagyobb felületeket, ahol a legtöbb eredményt vártam a feltárástól, és csak akkor, amikor erről megbizonyosodtam. A szkréperládás humuszolás helyett iszapolókanalas gépeket alkalmaztam, melyekkel a humusz a kívánt vastagságban távolítható el anélkül, hogy az objektumokat részben elpusztítanánk, ráadásul így a talaj is jobban előkészíthető volt a feltárásra. A hátrány a kisebb termelékenység és a föld folyamatos mozgatása volt. Igyekeztem minden előinformációt összegyűjteni a területről mielőtt munkához láttam. Alapos terepbejárást végeztem, magnetométeres mérések eredményeit használtam fel, és az ezek által jelzett helyeket kutatóárkokkal, szelvényekkel vizsgáltam át, azért, hogy csak a legsűrűbb, vagy legtöbb információt adó területek humuszolására költsék pénzt. A nagyobb felületek megnyitásakor persze, a meglévő árkok és szelvények már útban voltak, ezért legtöbbször az ilyen terepadottságokhoz is alkalmazkodtam és ahol lehetett, az árkok és szelvények szélei mentén húztam meg a feltárási határokat. A legnagyobb problémát a nagy felszínek bővítése okozta, hiszen