Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Domboróczki László: Településszerkezeti sajátosságok a középső neolitikum időszakából, Heves megye területéről

AVK leletanyagú telepek csaknem mindig kicsik és csoportosan találhatók meg egymás közelében,

24 a nagyobbak alig érik el a Körös-kultúra közepes nagyságú telepeinek méretét, a telepek rövid életűek, kis lélekszámú csoportok mozgása révén jöttek létre.

25 Az AVK telepek a Körös-kultúra telepeinél alacsonyabb helyeken is előfordulnak, a gödrök betöltése is keményebb mint a Körös-kultúra esetében, és ezekből szárazabb éghajlatra következtettek. Az AVK fejlődésével párhuzamosan, a korai és a klasszikus szakaszra a mobilis életformából adódó kis telepeket valószínűsítették, míg megállapítást nyert, hogy a szakáiháti időszak virágkorára a D-i területeken településkoncentráció ment végbe. Az AVK leletanyagú települések belső szerkezetére vonatkozóan, a fenti általánosító megállapításokon túlmenően nem sok utalás van a szakirodalomban. Ennek oka nagyrészt a kis felületű ásatásokban kereshető, melyek nem szolgáltattak kellő mennyiségű és minőségű tényadatot. A kutatók leginkább mobilis csoportok kis telepeire gondoltak, a nagyobb kiterjedésű telepjelenségek létrejöttét pedig, az adott területen helyét folyamatosan változtató, vagy periodikusan elvándorló és visszatérő kisebb csoportok többfázisú településmaradványaival magyarázták, de nem zárták ki azt sem, hogy létezhettek nagyobb, azonos idejű megtelepedések is.

26 Mivel önálló temetők eddig nem ismertek, ezért általánosnak tűnik a telepen történő temetkezés szokása.

27 Ami az AVK-s telepek lakóházait illeti, a legutóbbi időkig a lakógödrök hipotézise élt, melyek befedésére, belső terére, változatos elképzelések és rekonstrukciók születtek. Mivel a gödörlakások majdnem minden újkőkori kultúra esetében felmerültek, mint a megtelepedés ősi formája, a mobilis életforma velejárója, ezért ennek a jelenségnek rendkívül gazdag irodalma van.

28 Az ásatások döntő többsége kis felületek kutatására irányult, a megnyitott szelvények főleg a gödrökre kocentrálódtak és ha elő is kerültek a gödrökből vagy a gödrök közeléből cölöpnyomok, azokat leginkább a 24 A. Sherrat úgy vélte, hogy a telepek inkább kisebb csoportokat formáznak semmint sorokat (Sherrat 1983, 33). Makkay J. szerint nem bizonyítható, hogy az AVK telepek lineárisan terjeszkedtek és szerinte a nagyobb telepek inkább kör alakú topográfiai képet mutatnak (Makkay 1982a, 109, Makkay 1982b, 160). 25 A fentiekhez még: Horváth 1989, 85-90. 26 Makkay 1982b, 160. 27 Kalicz-Makkay 1977, 64-83. 28 Az utóbbi másfél évtizedből néhány példa: Makkay 1982b, 161-165, Makkay 1991, 319-320, Korek 1983, 24-25, Korek 1989, 50, Kurucz 1989, 20-25. Általában a gödörházakról: Wüstehube 1993. sátortető oszlopaiként értelmezték. Előfordultak persze olyan cölöpszerkezetek is, melyek alapján talajfelszínre épített házakra lehetett gondolni. Pl. Oros, Aggtelek-, Baradla- és Hillebrand-barlangok.

29 Az a kép alakult ki, hogy az AVK népessége, a D-re való hatolása során, fokozatosan idomult a fejlettebb Körös-kultúra vívmányaihoz, a gödörházak elmaradtak és a szakáiháti időszak virágkorára már a föld felszínére épített lakóházforma tekinthető általánosnak.

30 A szakáiháti időszakból több cölöpszerkezetes házalaprajzot figyeltek meg az ásatásokon, pl. Csanytelek, Csongrád-Bokros,

31 Tápé-Lebő, stb.

32 A jelenséget részben a Körös-kultúra tradícióinak továbbélésével magyarázták, részben a közép-európai VK hatásaként tekintették,

33 és a Tiszai-kultúra télieken is megjelenő háztípusai felé való átmenetként értelmezték. Azok a tények, hogy a Körös-kultúra feltételezett sátortetős, kis kunyhói helyett

34 előkerültek a nagy méretű, földfelszínre épített, omladékot hátrahagyó, döngölt padlójú, felmenő falú, cölöpszerkezetes házak - pl. Tiszajenő-Szárazérpart,

35 Szajol-Felsőföld,

36 Szolnok-Szanda-Tenyősziget

37 - továbbá, hogy a Tiszai-kultúrában, a tellek omladékaiból világossá váló lakóépületformákat a FelsőTisza-vidéken is sikerült kimutatni - pl. KisköreGát

38 - valamint, hogy a közép-európai VK területéről - Köln-Lindenthal feltárása és objektumainak átértelmezése óta

39 - cölöpszerkezetes házformákkal számol a kutatás,

40 mindez valószínűvé tette, hogy az AVK területén is ilyen eredmények várhatóak.

41 Az elmúlt években ez be is igazolódott, mivel 29 Kalicz-Makkay 1977, 66-67, 73, részletes irodalommal. 30 Makkay 1982a, 122-123, Makkay 1991, 319-320. 31 Hegedűs 1982-83, 7-21. 32 Részletes irodalom: Horváth 1989, 88-89. 33 A kottafejes fázistól kezdve cölöpszerkezetes házalaprajzokat a Dunántúlon is feltártak, pl. Bicske: Makkay 1978, 11, Makkay 1882b, 161, Győr-Pápai-Vám: Mithay 1966, 16-25. 34 Kutzián 1944, 88-92, Kalicz 1970, 17. 35 Selmeczi 1969, 17-22. 36 Raczky 1980, 5, Raczky 1982, 9. 37 Kalicz-Raczky 1981, 13-15, 329-331. Az, hogy érdemes földfelszínre épített felmenő falú házak nyomait keresni, azt nagyrészt a röszkei (Trogmayer 1966) és más DK-európai házmodellek előkerülése révén kezdett világossá válni. Részletes összefoglalás a témáról: Horváth 1989, 85-86. 38 Korek 1986, 47-53, Korek 1989, 50. Az ásatási adatok helyes értelmezésére Raczky P. hívta fel a figyelmet: Raczky 1987, 71, Raczky 1995, 82. 39 Buttler-Haberey 1936, Sangmeister 1951, Moddermann 1971. 40 Sokáig kivételt képezett a közép-európai VK legkorábbi szakasza, hiszen ebből az időszakból, tudtommal a 1980-as évek elejéig, nem közöltek cölöpszerkezetes házalaprajzokat (Pavúk 1980, 8-15). A kutatók egy része várakozó álláspontra helyezkedett (Moddermann 1970, 195) míg mások a gödörházak mellett érveltek (Makkay 1978, 12-16, Makkay 1982b, 161). Az utóbbi idők kutatási eredményeire alább még hivatkozom. 41 Horváth 1989, 87.