Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Domboróczki László: Településszerkezeti sajátosságok a középső neolitikum időszakából, Heves megye területéről

lyeken szelvényeket és kutatóárkokat jelöltünk ki. Május végére megszondáztuk ezeket a helyeket, és ennek eredményeként, a bemért 320 x 80 m-es területen, szétszórtan, néhány avar és bronzkori objektum mellett 6 újkőkori gödröt és két újkőkori kutat tártunk fel, egymástól nagy távolságokra.

5 Ezt követően már csak két kutatóárok megnyitása volt hátra, amelyeket már a feltárásra kijelölt területen túl, de még a nyomvonalban szándékoztam megnyitni, ahol néhány kopott cserepet gyűjtöttem korábban. Megjegyzem, hogy a kijelölt szakasz túllépését csak azért tettük meg, mert addig nagyon kevés objektumot tártunk fel, az idő nem sürgetett akkor még annyira, és túl sok pénzt sem költöttünk.

6 A két kutatóárokban két újabb, AVK leletanyagot tartalmazó gödörre bukkantunk.

7 Ekkor tűnt fel, hogy az eddig feltárt 8 gödör egyformán ENyDK hosszanti tengelyű, és 4 gödörből 2-2 gödör egymástól kb. 10 m-re húzódott, hosszanti tengelyükre merőleges irányban,

8 ráadásul az egyik páros esetében, az általuk jelzett egyenesre - jó 40 méterrel E-ra - újabb, hasonló gödör illeszkedett.

9 Ekkor támadt az az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt a 40 m-es területet kutatóárkokkal átvizsgálnánk, és ellenőriznénk, hogy van-e szabályosság az elrendeződésben, vannak-e itt újabb gödrök. A feltevés beigazolódott, sorra kerültek elő a gödrök egymástól szabályos távolságokra, és mikor a gödörsorra merőleges irányokat is ellenőriztük,

10 kirajzolódott a teljes települési sor, a Ny-i 1. gödörsor (4. tábla). Ezt követően a Ny-i 2. gödörsort is megkerestük. Hogy a gödrök közötti és gödrök körüli részt is megvizsgáljuk, további kutatóárkokat húztunk. Mikor az első 4 sírt megtaláltuk és kezdett világossá válni, hogy a sírok szinte párhuzamosan húzódnak a gödörsorral, csak attól kb. 20 m-re D-re, innentől kezdve kifejezetten a gödrök és a sírok közötti zónára koncentráltunk és szelvényeinkben megtaláltuk az első cölöplyuk-hármasokat, melyek a házak szerkezetét rajzolták ki. 5 Ezek a 14. és 24. sz. kutak és a 19., 21., 35., 36., 45. és 46. sz. gödrök voltak. 6 Arról is szót kell ejtenem, hogy a kijelölt 60 m széles szakaszt szélességében is túlléptük. Ennek kezdetben az volt az oka, hogy már a magnetométeres méréseket is 80 m szélességre terveztem, hogy a mérés, az 1993-ban készült terepbejárási térképet minél jobban lefedje, és a terület határán, lényeges információkat ne veszíthessünk el. Később, hogy a telepszerkezet egyáltalán világossá vált, nagyreszt ennek az előrelátásnak volt köszönhető, hiszen a 45. és 46. sz. gödrök már a nyomvonaltól É-ra kerültek elő. 7 Az 51. és 52. sz. gödrök kerültek elő ekkor. 8 A 35. és 36. sz., illetve az 51. és 52. sz. gödrök. 9 Az 51., 52. és 45. sz. objektumokról van szó. 10 Ezt a 45. és 46. sz. gödör helyzete indokolta. Ekkor, október elején, mikor bizonyossá vált, hogy megvannak a házak maradványai is, két iszapolókanalas markoló segítségével megkezdtük a Ny-i 1. gödörsor körzetének humuszolását és november közepéig sikerült feltárnunk az itt található további sírokat és cölöp lyukakkal jelzett házakat. Szerencsénkre 1996-ban is sikerült 4 hónapot eltölteni a lelőhelyen és noha szűkös anyagi feltételek mellett, de feltárhattuk a K-re húzódó másik három gödörsort és környékét, ahol szintén megtaláltuk a házakat jelző cölöpök nyomait és a sírokat. (3. tábla).

11 MEZŐSZEM ERE-KISMARI-FENÉK A terület, Szihalom község D-i határában, a Szihalmot Mezőszemerével összekötő műút K-i oldalán, az úttól mintegy 5-600 m távolságra, egy K-Ny-i irányú földút E-i oldalán húzódik. A lelőhely Ny-i határát egy völgyszerű bemélyedés, az egykori érmeder képezi, mely É-D-i irányban szeli át az egyébként többé-kevésbé sík területet. A domborzati viszonyok arra utalnak, hogy ez az ér egykor vízzel látta el a tőle Ny-ra folyó Rima-patakot. Torkolatuk a lelőhelytől kb. 1 km-re D-re valószínűsíthető. Az érmeder környezetét mocsaras területként jelezték a térképeken, partja mentén ma is nádas húzódik. A felszíni leletszóródás alapján, egy 200 m hoszszú, 60 m széles szakasz lett régészeti feltárás számára kijelölve, az M3-as autópálya 121,6-121,8 kilométerszelvényén. Az ELTE Geofizikai Tanszékének munkatársai magnetométeres méréseket végeztek a területen és ennek segítségével sikerült lehatárolni egy 100150 m-es centrális zónát, ahol a mágneses anomáliák sűrűbbek és erősebbek, és nyilvánvalóan régészetijelenségekre utaltak. A régészeti feltárás 1995 augusztusában indult. Ekkor a magnetikai térképen jelzett helyek ellenőrzését végeztük el, és kutatóárkokkal tisztáztuk, hogy a térképek foltjainak többsége valóban régészeti objektumokra utalnak. Ezzel két hetet töltöttünk el, majd októberben, újabb három hétig tartó munka során néhány szelvényt nyitottunk a kutatóárkokban talált objektumok köré (5. tábla). A kirajzolódott foltok (gödrök) feltárására, kibontására nem került 11 1995-ben átlagosan 15-20 fővel dolgoztunk, míg 1996-ban átlagosan 8-10 fő segéderővel. A feltárási felület nagysága összesen kb. 0,8 ha lehetett.