Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Domboróczki László: Településszerkezeti sajátosságok a középső neolitikum időszakából, Heves megye területéről

DOMBORÓCZKI LÁSZLÓ TELEPÜLÉSSZERKEZETI SAJÁTOSSÁGOK A KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM IDŐSZAKÁBÓL, HEVES MEGYE TERÜLETÉRŐL Az M3-as autópálya építését megelőzően, Heves megye területén is nagy felületek régészeti átvizsgálása vált lehetővé, a leletmentések több korszak településtörténeti kutatása számára szolgáltattak fontos, új adatokat. Az alábbiakban négy új kőkori lelőhelyet szeretnék vázlatosan bemutatni, ismertetve az itt folytatott ásatások menetét és eredményeit. Ezt követően, megpróbálom röviden áttekinteni a korszak településszerkezet-kutatásának jelenlegi helyzetét és ennek fényében is értelmezni megfigyeléseimet, majd munkám végén néhány mondat erejéig reagálnék azokra a kritikákra, melyek előadásomat érték e kötet alapjául szolgáló konferencián. A négy lelőhely a Kompolt és Mezőszemere közötti mintegy 25 km-es, Ny-K-i irányú szakaszon található, az épülő M3-as és 33-as utak nyomvonalán. Közös jellemzőjük, hogy nagy felületen fordultak elő rajtuk Alföldi Vonaldíszes Kerámiát (AVK-t) tartalmazó objektumok és az ezekhez köthető telepjelenségek, továbbá a négy lelőhely településszerkezete olyan fokú hasonlóságokat mutat melyek általánosításokra adnak alapot. Az ásatások során előkerült nagy mennyiségű leletanyag mind a 4 esetben csaknem teljes mértékben feldolgozatlan, ezért a lelőhelyek részletes elemzésére még nem vállalkozhatok, a településszerkezeti megfigyelések azonban bizonyos mértékig máris módosítják az adott területről a kutatás által eddig kialakított képet, következésképpen közlésre érdemesek. Mielőtt a lelőhelyek bemutatását elkezdeném, meg kell említenem, hogy Heves megyében, az M3-as autópálya nyomvonalába eső leletmentéseket a Heves Megyei Múzeumi Szervezet koordinálta és végezte. A nyomvonal terepbejárása során adódó lelőhelyeket kilométerszelvényekre osztották és amennyire lehetett korszakok szerint csoportosították. Az így kialakított konkrét lelőhelycsoportok feltárásának irányítására, a múzeumi szervezet régészei külön-külön szerződtek. A régészeti feltárási módszereket egyrészt a múzeumi szervezet által vállalt határidőkhöz, másrészt a múzeumi szervezet által rendelkezésre bocsátott anyagi forrásokhoz kellett igazítani. KOMPOLT-KÍGYÓSÉR 1994. június és november között, Nagyúttól DK-re, egy 400 m hosszú, 60 m széles szakasz leletmentését irányítottam az M3-as autópálya Ny-K-i irányú 96,7-97,1 kilométerszelvényén. A terep errefelé sík, vízfolyásokkal tagolt. A talajfelszínen, az autópálya nyomvonalában, több mint 1 km hosszan szóródtak őskori és népvándorlás kori töredékek, ezért ezt a nagy feltárási területet 4 részre osztották. A rám eső szakasz, a nyomvonalat EK-DNy irányban metsző Kígyós-értől K-re lett kijelölve. A jelentős felszíni leletszóródás miatt a nyomvonalba eső terület teljes feltárását céloztam meg, ezért a teljes 400 m hosszú, 60 m széles szakaszt részlegesen lehumuszoItattam. Részleges humuszoláson azt értem, hogy ahol a szkréperládával végzett humuszolás közben jelentősebb régészeti leletanyag került felszínre, ott abbahagytuk a gépi munkát és többnyire csak a talajművelés által bolygatott kb. 30-40 cm vastag humuszréteget távol irtattam el, míg ahol régészeti leletanyag nem vetődött felszínre, ott kb. 60-70 cm-ig, a sárga altalaj szintjéig hatoltunk. Ehhez azért folyamodtam, hogy a humuszban megfogható kultúrrétegből minél több leletanyagot kimenthessünk, azonban így a munka menete rendkívül lelassult, hiszen a nagy felületen a talaj teljesen kiszáradt, és a sziklakemény földben kézi erővel kellett leásni a sárga altalajig ahhoz, hogy az egyes jelenségek körvonalai világosan kirajzolódjanak. A lelőhely Ny-i részén teljes feltárást végeztünk, melynek során sűrű szarmata, avar és Árpádkori telepjelenségek kerültek elő, a K-i rész megkutatása októberre, novemberre nyúlt és sajnos a