Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Sümegi Pál: A környezetrégészet problémái Magyarországon
re. Minimum 300 pollenszem kiszámolására törekedtünk, hogy statisztikailag megbízhatóan értékelhető eredményt kapjunk. A mikroszkópi értékeléshez 600-1000 X nagyítást alkalmaztunk. A pollen- és spóraszemek meghatározását a Cambridge-i Egyetem Növénytani Tanszékén található pollenreferenciaanyag, valamint fényképes határozókönyvek alapján végeztük. A pernyekoncentráció meghatározása pont-számolásos módszerével történt. Az eredményeket cm 2 cm" 3 mértékegységben tüntettük fel a pollendiagramon (5. ábra) Az egykori hőmérsékleti és csapadékviszonyok rekonstrukciójához a hazai gerincespaleontológiai (ún. ,,pocokhőmérő") és kvartermalakológiai (ún. „malakohőmérő") adatait (Kordos, 1977, 1987; Sümegi, 1989; Hertelendi et al. 1992) és a nemzetközi számítógépes klímaszimulációs modelleket (COHMAP - Co-operative Holocene Mapping Project) használtuk fel (Wright et al. 1993). A régészeti és paleoökológiai adatok közötti régészeti geológiai (geoarcheológiai) kapcsolatot egy időbeli és térbeli kapcsolatot tükröző térképsorozattal mutattuk be, ahol a régészeti lelőhelyeket, az egyes kultúrák megtelepedését irodalmi adatok alapján tüntettük fel, mert a területről hiteles régészeti topográfiai nem készült. A térképeken a lelőhely körül 10, 20, 30 és 50 km-re elhelyezkedő lelőhelyek számát vettük figyelembe, de csak a magyarországi adatokat, így lelőhely számokat csak minimális és nem abszolút értékként vehettük figyelembe (Willis et al. 1998). A FÚRÁS FELDOLGOZÁSÁNAK EREDMÉNYEI Az üledékösszletet őskörnyezeti geoarcheológiai szempontból csak a 9000 BP évtől, a pleisztocén/holocén határán kialakult változásoktól vettük figyelembe, vagyis attól a időhorizonttól, amikor a jelenidőszaki (holocén) növényzet, talajtípus kialakult. Ez az megközelítés a mezolitikum második felétől tette lehetővé a régészeti geológiai értékelést. A geokémiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az üledékgyüjtőben jelentős mennyiségű kalcium halmozódott fel 8800 BP évtől kezdődően. Mivel a vízgyűjtő területén található alapkőzet karbonátban szegény, így az üledékgyűjtő környezetének kőzete kalciumforrás nem lehetett. A lombosfák avarja nagy mennyiségű kalciumot is tartalmaz. Ez a csapadékvízzel könnyen kimosódik. Ugyanakkor a tülevélből kialakult avar Ca-tartalma minimális. A következő lépésben bemutatásra kerülő pollenvizsgálatok jól mutatják, hogy mintegy 9000-9500 cal BP éve a tűlevelű erdőt felváltó lombos erdő kialakulásával egyidőben emelkedik meg az üledékgyűjtő kalciumtartalma, bár az üledékgyüjtőben kialakult alacsony pH következtében a Ca nem karbonát formájában halmozódott fel, mint a síkláp területeinken (Nyírség, Sárrét, stb.) hanem az üledékgyűjtő medrében kialakuló tőzegmoha szervesanyagához kötődött. A kalcium tartós maximumának kialakulását követően is több szervetlen anyag, K, Mg, Al, Li és egyéb alapkőzet és talajbemosódást, eróziót bizonyító elemmaximumokat lehetett kimutatni a szelvényből, mintegy 7100-7200 cal BP évtől (53005400 cal BC-től) kezdődően. A két nagyobb léptékű (5300-4800 cal BC, 3500-2500 cal BC között) talaj és alapkőzet eróziós ciklust követően 300 cal BCtől folyamatosan növekvő talajerózió alakult ki, amelynek maximuma időszámítás szerinti X. századtól a XV. századig tartott. Az elemösszetételben jelentkező változások azt jelzik, hogy az üledékgyűjtő környezetében a lejtők időnként - valószínűleg emberi hatásra (erdőirtás, szántók, legelők kialakítása, fakitermelés, építkezés) - instabillá váltak és talaj, alapkőzet bemosódás, erózió alakult ki a területen (6. ábra). 9600 évtől drasztikus változás indult meg a pollenkép összetételében, a vörösfenyő dominanciája visszaesik, ezzel egyidőben a Pinus, Betula fajok pollenaránya ugrásszerűen megnő, pernyemaximum alakul ki és páfrányspórák (Filicales) aránya is kiugró lesz. Valamennyi globális, illetve Közép-Európára, Kárpát-medencére vonatkozó éghajlati modell emelkedő hőmérsékletet rekonstruált ebben az időintervallumban mind az évi, mind a vegetációs periódusok tekintetében. Valószínűleg a növekvő hőmérséklet hatására a korábban a tajgaerdőben spontán is kialakuló erdőtüzek felerősödtek és egy igen jellegzetes, gyors vegetációváltozást okoztak. A növényzet változása mintegy 80-100 év alatt játszódott le és a lombhullató fafajták, mint a Quercus (tölgy), Corylus (mogyoró), Tilia (hárs), Carpinus (gyertyán), Ulmus (szil) és a Fraxinus (kőris) térhódításához vezetett. Úgy tűnik, hogy az éghajlat megváltozása, a hőmérséklet emelkedése előbb a tajga záródásához, majd lomboserdei vegetáció kialakulásához vezetett. A vegetáció változása, az avartakaró elemösszetételének megváltozását és eltérő pH, mállási viszonyokat alakított ki, így a talajképződés is megvál-
