Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Horváth Tünde - Kozák Miklós-Pető Anna: Adatok a bronzkori kőeszközök kutatásához
Az alsó részeknek változó a szemcsemérete is: a mikroszkopikusan finomtól a néhány milliméteres nagyságrendig, mely azt jelenti, hogy többféle finomságú lisztet állítottak elő. Arra a kérdésre, hogy miért épp ilyen formájúak az őrlőkövek, egy spanyolországi késő rézkori erődben in situ előkerült őrlőkövek adtak magyarázatot. Los Miliares egyik nyílhegykészítő kunyhójában eredeti helyükön, a ház padlójába süllyesztve találták őket. 21 Minden valószínűség szerint, már csak praktikus okokból is, nálunk is így használhatták őket. Nagy számuk, valamint a telepről előkerült gazdag gabonamagleletek arra utalnak, hogy a Sánchegyen intenzív gabonatermelés folyt. 4. NEHEZÉKEK Logikai következtetéssel három csoportot tudtunk elkülöníteni funkciójuk alapján: halászhálónehezékek, szövőszéknehezékek, tűzikutyák. Hogyan lehet szétválasztani egymástól a három csoportot? a) A halászhálónehezékek súlyosak, kőből készülnek (mert az agyag az állandó ázás miatt szétmállna), és az egyirányú hálóhúzás kikoptatja a felületét. b) A szövöszéknehezékek átfúrtak, kis méretűek, főképp agyagból készültek. Formájuk gúla, csonkagúla és „fánk"-alak. c) A tűzikutyák nagy méretűek, kormos, átégett felülettel. Agyagból készülnek, a könnyebb mozgathatóság miatt átfúrtak. Szerepük az edények, illetve a parázs tartása. Gúla, csonkagúla alakúak. Közölt nehezékek bronzkori lelőhelyekről: - Pákozdvár: számos agyaggúlát említ, vatyai kultúra - Bölcske-Vörösgyír: agyaggúlák, nagyrév, vatyai kultúra - Gomba-Várhegy: 2 piramis alakú agyaggúla, vatyai kultúra - Dunaföldvár-Kálvária: 2 db gúla alakú átfúrt szövőszéknehezék, nagyrévi kultúra, koszideri periódus - Sióagárd-Gencs: 4 db gúla és kúp alakú átfúrt szövőszéknehezék, nagyrévi kultúra - Gerjen-Várad: 1 db agyaggúla, nagyrévi kultúra 5. ÖNTŐMINTÁK A százhalombattai öntőminták helyi homokkőből készültek. Általában koszideri ékszerek öntőmintái, kivéve egy szórvány, miniatűr tokosvésőt és egy 21 La archeológia de un taller de puntas de flécha, videofilm vatya III. rétegből származó tokos véső töredékes öntőmintáját (VII. tábla 8.). Ilyen típusú tokosvéső került elő Tószeg-Laposhalom nagyrévi rétegéből. A vatyai rétegből származó lelet alátámasztja a típus korai meglétét. A hasonló darabokat és öntőmintákat ugyanis (Békásmegyer, 22 Soltvadkert 23 ) eddig a teli kultúrák késői fázisára datálták. Ez a tokosvéső-típus tehát a kora bronzkorban jelenik meg, és a középső bronzkortól egyre szélesebb körben terjed el (Dunaújváros-Kosziderpadlás, 24 Tőkés, 25 Tószeg D réteg, 26 Kéménd, 27 „DunántúP'-i kincs 28 ). Érdekességként említenénk egy kőlapot, melyből két kört vágtak ki (VIII. tábla 4.). A kapott kődugókat fémöntésnél használták, ezzel TÁriék. le az öntőmintákat, hogy ne folyjon ki belőle a bronz. Az előkerült öntőminták, a nagyrévi szinten feltárt fémolvasztó kemence, és a telep területén talált két bronzkincs jelentős fémművességi tevékenységre utal. 6. BOROSTYÁN A százhalombattai telepásatások során 3 db erősen töredékes borostyángyöngy került elő. Jelentőségük, hogy telepről eddig Pécska IX. rétegében 29 találtak csak borostyánt. Ennek magyarázata az lehet, hogy sírban, vagy kincsben sokkal jobb meg tartásúak maradnak, és nagyobb az előkerülési lehetőségük is a gyöngyöknek, mint egy telepanyagban, szétporladva. 1981-ben Sprincz és Beck összefoglalta a magyarországi borostyánokat, meghatározva balti eredetüket. 30 Magyarországon a borostyán felbukkanása a középső bronzkorra tehető, egyidőben a fajansz lassú visszaszorulásával. A legkorábbi és egyúttal a legdélebbi - előkerülése a szőregi temető. A borostyánnak feltehetőleg nagy értéke volt, hiszen arany és bronzkincsek megbecsült részeként jön elő legtöbbször. Az 198l-es tanulmány megjelenése óta került elő több darab is, így egy új összefoglalást készítettünk. 22 Bóna István, 1992.: Bronzeguß und Metallbearbeitung bis zum Ende der Mittleren Bronzezeit in: Bronzezeit in Ungarn 23 Gazdapusztai Gyula, 1958.: Der Gußformfund von Soltvadkert, ActaArchHung 9. 265-88 p. 24 Mozsolics Amália, 1957.: Archäologische Beiträge zur Geschichte der Großen Wanderung. ActaArchHung. 8. 119-56 p. 25 Lehoczy Tivadar, 1893.: Bereg megyei leletek, ArchÉrt 13. 26 Banner-Bóna-Márton, 1957.: Die Ausgrabungen von L. Márton in Tószeg, ActaArchHung 9. 1-37 p. 27 Stefan Jansák, 1938.: Staré osidelnie Slovenska 28 Bóna István, 1958.: Chronologie der Hortfunde vom KosziderTypus, ActaArchHung 9. 211-43 p. 29 Roska Márton, 1912.: Ásatás a pécska-szemlaki határban levő Nagysánczon, Kolozsvári Dolg. 3. 30 Sprincz Emma - Curt W. Beck, 1981.: Classification of the Amber Beads of the Hungarian Bronze Age, Journal of Field Arch. 1981 8/4. 468-85 p.
