Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Horváth Tünde - Kozák Miklós-Pető Anna: Adatok a bronzkori kőeszközök kutatásához
dék irányában, viszont a Dunántúli-középhegység minden szükséges nyersanyagot biztosított, kivéve a rézérceket és az obszidiánt. FENŐKÖVEK, AMULETTEK A két tárgycsoport között átfedések vannak: ugyanolyan szivar alakú, átfúrt darabokat egyszer amulettként, egyszer fenőkőként közölnek. A probléma az, hogy az esetek többségében nagyon jó minőségű (kvarcit, lidit) anyagból készülnek a tárgyak, ezért nincsenek rajtuk kopásnyomok. Bóna István nagy összefoglaló munkájában 18 kidolgozta a bronzkori fenőkövek tipológiáját, fejlődését, származásukat. Valószínűbb azonban, hogy a szivar alakú, átfúrt darabok (melyeket O anatóliai eredetűnek és mindenkor fenőkőnek határozott meg) inkább amulettek voltak minden esetben (lásd pl. IX. tábla 5.). Ezek mérete egyrészt kicsi fenőkőnek, másrészt anyaguk és megmunkálásuk sokkal finomabb annál, hogy nyugodt szívvel elkoptassák. Érthetetlen az is, hogy egy fenőkövet egy vagy több helyen is átfúrjanak, és nyakban viseljenek. 19 Az igazi fenőkőként használt darabok vaskos, trapéz vagy hasáb alakú, átfúratlan példányok, sérüléseiken (csorbulás, kikopás) látszik a használat nyoma. Bronzkori lelőhelyekről közölt fenőkövek: - Kakucs-Balladomb: Hosszúkás homokkődarab, töredékes. A hátlap sima, az előlap kopott, csillámos. A hosszanti élen karcolások mindenféle irányból. A/1/5 2. szint vörös omladék alatti elbontás (vatyai kultúra). Szivar alakú fenőkő?, amulett? Átfúrt. A hátlapon egy nagyobb bronzdarab ráragadva. Lidit? A/2-3 1. szint, vatyai kultúra - Bölcske-VÖrösgyír: Méret: 75*31 x 9mm. Fenőkő, amfibolit. Nagyrévi?, vatyai kultúra? - Pákozdvár: fenőkő, vatyai kultúra - Kelebia, 3. sír: tégalap alakú, átfúratlan, vatyai kultúra - Kulcs, A sír: szivar alakú, mindkét végén átfúrt; 57. sír: töredékes, átfúrt, vatyai kultúra - Újhartyán-Vatya: téglalap alakú, mindkét végén átfúrt, vatyai kultúra - Pesterzsébet, V. sír: töredékes, átfúrt, vatyai kultúra - Jászdózsa-Kápolnahalom: átfúratlan, mindkét végén bevágással, középső bronzkor, h.: 9,5 cm - Ásotthalom: egyik végén lekerekített, átfúrt, h.: 7,3 cm, középső bronzkor 18 Bóna István, 1975.: Die mittlere Bronzezeit in Ungarn und ihre südöstlichen Beziehungen, ArchHung 49. 19 A kakucs-balladombi anyagban a szivar alakú fenőkő egyik oldalára bronzdarab volt ragadva, mely szintén ékszerként való viselését bizonyítja AMULETTEK - Túrkeve-Terehalom: trapéz alakú, lekerekített sarkú, keskenyebb végén bevágás mindkét oldalán, h.: 5 cm, koszideri periódus - Jászdózsa-Kápolnahalom: átfúrt, h.: 5 cm, középső bronzkor - Tiszafüred-Ásotthalom: 3 db, egyik végén két helyen is átfúrt, középső bronzkor 3. ŐRLŐKÖVEK Az őrlőkövek az első élelemtermelő közösségek megjelenése óta használatban vannak. Két részből állnak: egy félgömb alakú, ellipszis felületű alsó, és egy tenyérbe fogható, gömb alakú felső részből, mellyel az alsó lapot dörzsölik. Az őrlőköveket általában gabonaőrlésre használják, de végezhetik rajtuk más anyagok (pl. festékek) porítását, polírozhatnak rajta kőeszközöket, 20 stb. A százhalombattai anyagon (3 nagy láda) csak a gabonaőrlés nyomait lehetett megfigyelni. További őrlőkövek bronzkori lelőhelyről: - Kakucs-Balladomb: nagyszámú felső és alsó töredék, vatyai kultúra - Jászdózsa-Kápolnahalom: alsó és felső őrlőkő, középső bronzkor - Diósd-Szidóniahegy: csiszolókőtöredék, nagyrévi kultúra - Pákozdvár: csiszoló és őrlőkő, vatyai kultúra - Alpár: 4 alsó és egy felső rész, késő hatvani és vatyai kultúra - Gomba-Várhegy: egy alsó rész, vatyai kultúra - Sióagárd-Gencs: 3 db alsó töredék, nagyrévi kultúra - Gerjen-Várad: egy db alsó töredék, két homokkőlap csiszolás és kopásnyomokkal, nagyrévi és vatyai kultúra A felső dörzskövek budai szarukőből vagy pedig kvarcitkavicsból készültek. Az alsó részek anyagai: 1. gránit - Velencei-hegység 2. vulkánitok (andezitek) - Visegrádi-hegység 3. finom szemű konglomerátumok (hárshegyi homokő) - Budai-hegység 4. meszes-csillámos homokkövek - Dunántúliközéphegység északkelti része, eocén-miocén sekély beltengerek üledékei 20 T. Biró 1992, már említett
