Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

P. Fischl Klára - Kiss Viktória-Kulcsár Gabriella: A hordozható tűzhelyek használata a Kárpát-medencében. I. Középső bronzkor

sek elkerülése végett továbbra is ez utóbbi, már bevett terminust használja. A hordozható tűzhely elnevezést félrevezetőnek tartja, mivel nem a tűzhely, hanem a palásttal körbevett fazék hordozható. Kastanasban a pyraunosok a teljes késő bronzkorban és a korai vaskorban egyaránt megvannak, eloszlásuk azonban változó. E megoszlás okai között nem a házak különböző építési szokásai (tűzveszélyes, illetve kevésbé tűzveszélyes) az elsődlegesek; éppen a kevésbé tűzveszélyes, masszívan épített házaknál fordul elő több pyraunos, míg a könnyen leéghető kunyhókat építő szinteken gyakoribb a nyílt tűzhely és a pyraunoshasználat visszaszorul. A magyarázatot a főzési szokások változásában találjuk meg. Az intenzív pyraunos-használó 13. rétegben különösen sok hüvelyest és égésnyom nélküli töredékes csontot találtak - ezek a főzött ételek készítésére utalnak, mely funkcióra a pyraunos alkalmas volt. Az alapos tipológiai elemzés kitér a fazékformákhoz rendelhető funkciókra is: a gyors forralás, a hőtartás, a gazdaságosság, a tűzveszélyesség és a mennyiség kérdéseire (HOCHSTETTER 1984, 155). C. Becker részletesen vizsgálta a 16-14a rétegekben feltárt leégett házakban talált leleteket: a hordozható tűzhelyek közvetlen közelében háztartási edények mellett minden esetben húsos állatcsontok és növénymaradványok is voltak. Ezek alapján a településen belül jól elkülöníthető a főzés helye: a 16. és 14a rétegekben a házakon belül, míg a 1514b rétegekben a házak előterében és az udvaron főztek (HOCHSTETTER 1984, 208; BECKER 1995; BECKER 1998). A Mosorin-Feudvar/Mozsor-Földvár településén előkerült középső, késő bronzkori és kora vaskori beépített edényes hordozható tűzhelyeket L. Bukvic elemezte (BUKVIC 1991). A pyraunosok általában házkörzetekből, tűzhelyek mellől és gödrökből kerültek elő. A főzőedény funkció mellett felveti annak lehetőségét, hogy a gabonafeldolgozás során a szemek 40-50° C-ra való felhevítésével azok külső héját pörkölték le. juk: 1. hordozható tűzhelyek beépített rostéllyal; 2. hordozható tűzhelyek beépített edénnyel. Előfordulnak ezektől eltérő, egyedi formák is (pl. jászdózsai lepárlóedény). A beépített rostélyú hordozható tűzhelyeket a középső bronzkorban az Dunától keletre a hatvani, füzesabonyi, gyulavarsándi, vatyai, perjámosi, a Vattina kultúránál, a Dunától nyugatra a mészbetétes kerámia kultúrájánál és a magyarádi kultúránál találjuk meg. Az edénnyel egybeépített típussal a fent említett területeken kívül a Verbicioara és a Wietenberg kultúráknál is találkozunk. Ugyanígy előfordul a felsőszőcsi kultúra telepein is.

4 A felsorolt darabok telepeken kerülnek elő. Nagy töredékességük és a durva házi kerámiával szinte azonos anyaguk miatt hordozható tűzhely voltuk nehezen felismerhető. Az irodalomból ismert, többségükben ép darabok nyomán számos olyan töredéket is a beépített edényes típusba sorolhatunk, melyeket a korábbi kutatás durva fazékként írt le. E típusnál ugyanis a palást gyakran letörik, és e letört rész könnyen összetéveszthető egy plasztikus borda nyomával. Ch. Scheffer és A. Hochstetter is kiemeli a pyraunos töredékek meghatározásának nehézségeit, amit tovább nehezít, hogy a beépített fazekat másodlagosan is felhasználták, és ilyenkor a törésfelületeket eldolgozták (SCHEFFER 1981, 2324; HOCHSTETTER 1984, 155). A hordozható tűzhelyek telepen belüli előfordulásáról (hulladékgödör, ház, tűzhely környéke) kevés biztos adattal rendelkezünk, ezért használatuk konkrét folyamatára ebből nem tudunk következtetni. Segítséget nyújthat a füzesabonyi település ásatásán megfigyelt rostélyos hordozható tűzhely (TOMPA 1936, 94), mely egy négyszögletes, peremes, padlóra tapasztott agyaglapon állt, továbbá azok az újabb telepásatásokon megfigyelt, házpadlóra tapasztott agyag platnik (Berettyóújfalu-Herpály: SZ. MÁTHÉ 1986, 132) és tapasztott agyaggyürűk (Békés-Városerdő: BANNER1.3. TIPOLÓGIA, KRONOLÓGIA A középső bronzkori hordozható tűzhelyeket

3 e feldolgozások nyomán mi is két fő típusba sorol3 Gyűjtésünk az irodalmi adatok és néhány újabb lelet alapján készült. A különféle elnevezések zűrzavarához nem akartunk újabb névvel hozzájárulni, ezért dolgozatunkban a hordozható tűzhely elnevezést használjuk, de egyetértünk Hochstetterrel abban, hogy nem a tűzhely, hanem az edény az, ami mozgatható. Ez utóbbi problémát feloldandó Patay P. (PATAY 1966, 75) a „hordozható főzőüst" elnevezés bevezetését javasolta, ez azonban egyelőre a terminológiában nem honosodott meg. Itt kell kitérnünk a korábbi kutatás által használt elnevezések helyenkénti pontatlanságára: a „pyraunos" kifejezés - amennyiben elfogadjuk a parázstartó értelmezést - csak a rostélyos típusra alkalmazható, a beépített edényes hordozható tűzhelyekre kevésbé! A kutatásban előforduló elnevezésekhez ld. SCHEFFER 1981, 24-25. Az általunk is használt „tragbare Herd/portable hearth" kifejezést is alkalmazza C. Becker (1995, 1998). 4 A felsőszőcsi kultúra korai időszaka az újabb adatok alapján (KACSÓ 1995, 99) - a középső bronzkor végéhez köthető.