Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

karakterisztikus díszítőtechnikájáról kell beszélnünk ebben az esetben! A sír edényének textildíszítése és másik két ugyanilyen technikával díszített edény (330., 85. sírok) kapcsán - bár szórványosan korábban is feltűnik - elsősorban a Hatvan-kultúra hatását emelik ki, melyben teljesen általánossá válik ez a díszítésmód (SCHALKBÁTORA 1998, 189-196). Benyomott háromszögekből álló mintával díszített töredék került elő Cebén /Jebea/, a Çoimuscsoport településén, mely alapján a két csoport egyidejűségére gondolhatunk, bár a $oimus-csoport a Kora bronzkor II periódusát képviseli Erdély DNy-i részén, de ezek szerint a csoport részben párhuzamos a Szaniszló-csoporttal (ANDRITOIU 1989, 55, pl.:V/14; ANDRITOIU 1992, 26, Pl.7/14; ANDRITOIU 1995, 237; CIUGUDEAN 1991, 108; CIUGUDEAN 1996, 101, 144, Fig. 74/14; CIUGUDEAN 1998, 70). Legújabban pedig az ún. Iernut-típus („Besenstrich und Textilmuster Keramik") eddigi legkeletibb lelőhelyén Etfalvazoltánon IZoltan/ az 1. komplexumban bukkant fel egy benyomott háromszögekből álló vonallal díszített edény peremtöredéke (CAVRUC 1997, Fig. 15/7). Ez a kultúrkör a Kora bronzkor III - azaz végső - periódusát jelenti Erdélyben, mellyel szoros kapcsolatban lehet a Bánátban és Olténiában megtelepült Gornea-OrlestiVodneac-csoport népessége, mely szintén a seprűs és textilbenyomásos díszítésmódot használta gyakorlatilag a Iernut-típussal azonos edényformáinak díszítésére. Magyarázatot igényel a Livezile-csoport Kisompoly /Ampoita/ II tumulusának feltöltésében talált bekarcolt vonal mentén kétoldalt benyomott háromszögekel díszített töredék, mely alapján korábban H. Ciugudean a Livezilecsoport és a Nyírség-kultúra egyidejűségére gondolt (CIUGUDEAN 1991, 108, Abb.22,12; Abb.35.); azonban meglehetősen problematikus az Erdélyben a Kora bronzkor I időszakára datált Livezile-csoport és a Nyírségben a Kora bronzkor III fázisára tehető Szaniszló-csoport között kapcsolatot teremteni ez alapján. A kutatás jelenlegi állása szerint valószínűnek tűnik, hogy a Szaniszló népesség szomszédjai ENy-felől egyrészt a korai Hatvan-kultúra (Hriadky-Rozhanovce/Gerenda-Rozgony-fázis), másrészt a Kost'any-kultúra népei lehettek; Erdélyben pedig a Çoimus-csoporttal részben, ill. a Iernut-típussal lehet egyidős. Ez a korai Perjámoskultúra - egy Bona I. által D-felől a Bubanj IV-ből eredeztetett, a korábbi Pitvarossal rokon népcsoport (BONA 1993b, 21) - időszaka. Ez hozzávetőlegesen a Maros Ib időszaknak felel meg, amit Perjámos /Periam/ V-LX, Pécska /Pecica/ VIII-V, Mokrin II, Törökkanizsa /Novi Knezevac/, Pitvaros, Battonya II, és Óbéba /Beba Veche/ leletanyagával jellemez I. Soroceanu (SOROCEANU 1992, 124), ehhez teszi még hozzá M. Gurna és F. Gogáltan Szemlak/ Semlac/ és Nagyszentmiklós /Sânnicolaul Mare/ leleteit (GUMÄ 1997, 105, P1XVI-XV1I.; GOGÂLTAN 1995, 60, Abb. 15). A Kora bronzkor végén (Illb) jelenik meg ÉKMagyarországon és az Érmelléken az Ottománykultúra. Eredete máig vitatott kérdés; bizonytalan, hogy levezethető-e a Szaniszló-csoportból és a Gyula-Rosia-csoportból (BÓNA 1993b, 21; EMŐDI 1985, 142). A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tellek többségén már a fejlett Ottomány-kultúra telepedett meg, így a kezdetekről nem tudunk semmit. A másik tényező, ami miatt szinte alig lehet vizsgálni ezt a kérdést az, hogy a teli-ásatások anyagának teljes és részletes közlésére egy-két kivételtől eltekintve nem került sor! Biztatónak tűnik Túrkeve-Terehalom teli települése ebből a szempontból, hiszen úgy tűnik, hogy már az Ottomány-kultúra legkorábbi időszaka is képviselve van a teli alján és a teli rétegsorai felölelik a kultúra teljes életét (CSÁNYI-TÁRNOKI 1996,31-32). Talán többet tudunk mondani az Ottománykultúra temetkezéseiről. Időben a legkorábbiaknak azok a melléklet nélküli sírok tűnnek, melyeket Szaniszló-Homokdomb /Sanisláu-Nis iparié/ M 71; Piskolt-Homokdomb /Piscolt-Nisiparie/ M 6, 27, 56, 59, 104 és Érendréd-Istálló udvara /AndridCurtea grajdurilor/ lelőhelyeken tártak fel. Ezek jelzik a kora bronzkor végén a csontvázas rítussal összekapcsolható új népcsoport megjelenését az Érmelléken (NÉMETI 1996, 28, 32, 36, Pls.I/2.). Ezt az időszakot Németi János újabban Érendréd/Andrid-fázisnak (a Nyírség legkésőbbi, III. fázisa, melynek tulajdonképp már semmi köze nincs a klasszikus Nyírséghez) nevezte el, amely szerinte már az Ottomány népesség megjelenését mutatja a Nyírség peremén (NÉMETI-ROMAN 1990, 38; NÉMETI-ROMAN 1995, 30). A korábban a Trichterbecher-kultúra hagyatékának tartott baktalórántházi sírlelet, az újabban előkerült Nyírjákó-Táncsics utcán feltárt urna-