Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Kalla Gábor: Mezopotámia és a Kárpát-medence? A tartariai táblák történeti körülményei

módszert alkalmaztak: vagy ugyanolyan tokeneket nyomkodtak a még puha agyagborítékra (egy esetben a tokeneket benn is hagyták), vagy egy íróvesszővel jelezték azokat. Ritkábban ujjal nyomkodták be vagy később karcolták be a jeleket. Ezek a kísérletek már átvezetnek a harmadik fázisba. A harmadik fázis a késő Uruk-korra esik, ez a kísérletezés időszaka. Rájönnek, hogy az agyaggömbökre nem minden esetben van szükség, ezeket kiterítve egy táblára is be lehet nyomni a jeleket. Az agyaggömbök mellett ekkor megjelentek a benyomott, vagy numerikus táblák, amelyek csak számjelekből és pecsétlenyomatból álltak, és az agyaggömbökhöz képest nem jelentettek tartalmi előrelépést, csak technikait: előkészítették az utat a piktografïkus táblák előtt. Mivel használatuk nem ment ki a divatból, a numerikus táblák különállóságát sokáig nem ismerték fel és együtt kezelték a piktografïkus táblákkal. A negyedik fázisban az adminisztratív szervezetek egyre komplexebbé válásával - egy olyan időszakban, amikor már megjelent egy korai államszervezet, a maga sajátos problémáival együtt - új igények merültek fel. Az egyes adminisztratív egységek nyilvántartását össze kellett kapcsolni, s ezzel együtt az információrögzítési technikákat egységesíteni, standardizálni kellett. Erre a kihívásra egy új technikával válaszoltak, az ún. piktografïkus írás kifejlesztésével. Ezt ma csak Uruk városából ismerjük, és az Eanna szentélykörzet rétegsora alapján az Uruk IVa írásfázis nevet kapta. Az Uruk IVa írás technikailag azt jelentette, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a számjeleket tompa íróvesszővel nyomkodták be, de emellett bevezették a hegyes íróvesszővel megrajzolt írásjeleket, a piktogrammokat. Ezek az új jelek, melyek száma hamarosan 800 körülire duzzadt, alapvetően mezőgazdasági és ipari termékeket, tisztségviselőket és adminisztratív folyamatokat azonosítottak. A jel és a jelölt közötti kapcsolat közvetlen volt, nyelvtani elemeket egyáltalán nem jelöltek. Ezt az írást még bármilyen nyelven el lehetett olvasni. Bár már ebben az időszakban is felhasználnak fonetikus elemeket, de ez ekkor még nem jellemző. A régi adminisztratív technikák - az agyaggömbök, tökének, numerikus táblák - nem tűntek el, a bürokrácia perifériáján azok még sokáig használják őket, akik még nem ismerték a piktografïkus jelzésrendszer minden elemét. A tokeneket hatására elkezdték bonyolultabb formában elkészíteni, létrejöttek az összetett tökének, melyek tulajdonképpen a piktografïkus jelek háromdimenziós változatai. Csak most érkeztünk el az Uruk-kort felváltó Gamdat Nasr-időszak írásához, az Uruk III-írásfázishoz.

6 Ezt a korszakot az írásban bekövetkezett forradalmi változások fémjelzik. A korábbi, jórészt ikónikus (képszerű) jelek egyre absztraktabbá váltak, ugyanis a hegyes íróvesszőről áttértek az éles íróvesszőre, így az egyes jeleket már nem rajzolták, hanem néhány vonásra egyszerűsítették le őket. Létrejöttek a klasszikus ékjelek. A formai egyszerűsödéssel párhuzamosan maga az írás bonyolultabbá vált, és egyre több információt volt képes kifejezni. Mindenesetre az adminisztráció köréből az archaikus ékírás még jó ideig nem lépett ki, ez alól egyetlen kivétel ismert: az írnokok képzésére szolgáló ún. lexikális listáké, amelyek tartalom szerint csoportosították a rengeteg jelet és jelkombinációt. Ezeket az írásfázisokat az uruki Eanna szentélykörzet rétegtani problémái miatt Mezopotámiában nem sikerült megbízható kronológiai sorrendben megfigyelni, ezzel szemben szerencsére Susa egy jó külső ellenőrzési lehetőséget kínál. A susai Akropolis 18-16 rétegeiben némi eltéréssel hasonló fejlődési sort találunk. Erre az írástörténeti kitérőre azért volt szükség, hogy majd megvizsgálhassuk a mezopotámiai expanziónak milyen hatásai várhatóak egyáltalán, és ezek egyeznek-e azzal, amit a feltételezett időszakban találunk. AZ ÁLLÍTÓLAGOS GAMDAT NASR-EXPANZIÓ A másik fő kérdés amivel foglalkoznunk kell az ún. Gamdat Nasr-expanzió, melynek a régi alacsony kronológia híveinek érvelésében kulcsszerepe van. Makkay János szavaival: „Régóta közismert, hogy éppen az Uruk Ili-kor volt az, amikor a Mezopotámiából kiinduló hatások a Közel-Kelet nagy térségeiben megmutatkoztak, és Tartaria leletei ebbe a hatássorozatba illeszkednek be." (1990,31) 6 Az Uruk IIIb írásfázis kifejezés újabban nem használatos, hanem már csak egyszerűen Uruk Ill-nak nevezik, mivel az Uruk III rétegekben előkerült táblákat mind másodlagos helyzetben, építési törmelék közt találták, így nem lehet őket az egyes alfázisokhoz kötni. Lásd NISSEN 1986, 317-319, 322-327, ill. GREENNISSEN 1987,21-62.