Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Előszó

A jelenlegi konferenciakötet összeállításánál számtalan véleménnyel találkoztunk, amiből meg kellett, hogy értsük: szükség van ezekre a találkozókra. Ezekből a véleményekből közlünk most néhányat, elsősorban a kritikaj jellegűeket: - Többen kifogásolták, hogy a fórum jellegű első nap túl rövid volt, ill. az előadók eléggé elvontak voltak. (A konkrét bírálatok megszívlelése mellett ez azt a problémát veti fel a rendezők felé, hogy választani kell: vagy a kötetlen fórum formát, vagy a zártabb konferencia formát kell előnyben részesíteni, esetleg meg kell osztani a társaságot és egy időben kell tartani a kétféle összejövetelt. A három napos idő meghosszabbítását sem időben, sem pénzben nem tudnánk túllépni.) Az is megoldás lehet, hogy szelektálni kell a konferencia előadásait - egy poszteres bemutatkozás 1997-ben is volt. - A konferencia-időszak szellemét sokan túl „szabályozottnak" - egyesek kifejezetten „konzervatívnak" tartották. (Ez összefügghet az előadások idejével és számával is. Ezen csak valamilyen rendezői döntéssel lehet változtatni.) Ezenkívül szeretnénk még azt a meggyőződésünket közzé tenni, amit a szakma belső állapotára vonatkozóan tapasztalhattunk meg az elmúlt években. A magyar ősrégészek között - ellentétben a 10 évvel ezelőtti népvándorlás koros pályatársak helyzetétől - nincsenek kézzel fogható nemzedéki ellentétek. Ezzel magyarázható többek között a zárófórum határozata a „fiatal" szó elhagyásáról. Ugyancsak ezt az állapotot jelzi, az életkora alapján idősnek számító, szakmailag és emberileg is elismert pályatársaink biztató megjegyzései, valamint az őszinte érdeklődésen alapuló részvételi szándékuk. A magyar ősrégészeket inkább egyfajta „elszigeteltség" érzése kíséri, mind a szűkebb értelemben vett szakmai társaságokban, mind pedig a tágabban értendő kulturális közösségekben. Ez csak részben magyarázható az ősrégészek nagy részének vidéki múzeumokba való kerülésével. A rendezők jogán - formálisan igazodva a külföldi kiadványok különböző jó hangzású, elkülönítő névválasztó gyakorlatához - választottunk a találkozóinkon elhangzott előadások „hangulatának" elnevezésére egy ritkán használt görög istennevet (MQMOZ / Mómosz), célozva arra a szerepre, amit ez az istenség betöltött az olimposziak asztalánál: kötekedő, gúnyolódó, de ugyanakkor jó kedvre derítő kritikusa minden fennkölt dolognak. Az ókori görög istenvilág egyik markáns képviselőjének a szelleme talán segít a találkozókon megjelenteknek bátran és oldottan megszólalniuk és megnyilatkozniuk. A Szervezők