Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

JÉZUS HALÁLA Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Eli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja. " Egy közülük azonnal elfutott, hozott szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse. " Jézus pedig ismét hangosan kiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez! " Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Köztük volt a magdalai Mária, és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja. MÁTÉ EVANGÉLIUMA, 27. RÉSZ „Elképzelése mintegy mezsgyéjén áll Krisztus istenségének és emberi mivoltának. Még a legrajongóbb istenhívő sem találhatott rajta kivetnivalót, de éppen úgy kielégítette azt is, aki csak emberfölötti embert tisztelt Krisztusban. Munkácsy Krisztusa átszellemült emelkedettségében méltó a legbuzgóbb hithez, míg egyszerű megjelenése mélyen emberi. Nem visel feje körül dicsfényt, ezt különben a régi művészet is gyakran elhagyta, de testi megjelenése mégsem egyszerűen emberi, mert csodálatosan átszellemült. Innét van az, hogy Renan és hívei, a francia ókatolikusok, az angol puritánok egyaránt lelkesedni tudtak érette. Munkácsy művének lelki tartalma igaz és őszinte volt. " FARKAS ZOLTÁN: MUNKÁCSY MIHÁLY 1941. 39.