Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)
„A lépcsőkön egy rabbi, kit rabul ejt a csodálkozás, hitetlenkedővé tesz s mégis vonz a rendkívüli főalak. Köröskörül katonák. Magatartásuk öntelt megvetést sugároz. Úgy néznek Krisztusra, mint valami kiállítási tárgyra, s a söpredékre, mint valami nekiszabadult állatfalkára. Pilátus azáltal bújik ki a tisztjéből és állásából adódó teendők alól, hogy nem eléggé római ahhoz, hogy elzavarja őket. Arca kerek, feje tömzsi, haja rövidre vágva. Éppen mozdulat közben van, nem tudja, mi lesz a következő lépése, szemét izgalmában tágra nyitja. Fehér-vörös római tógát visel. (...) Pilátus haszonleső, Mária anyai, a zokogó nő bűnbánó, János erős férfi, akit belülről nagy fájdalom szaggat, a katonák a hódítás csökönyös gátlástalanságának lenyomatát hordozzák magukon, gőgjük nem tűr megalkuvást, elvégre ők a győzők. Könnyű lett volna Máriát Madonnának és Jánost evangélistának ábrázolni, de a művész inkább Máriát anyának, Jánost pedig férfinak ábrázolta. Ez a megoldás - azt hiszem szebb és finomabb. Egy olyan pillanatban, mint amikor Pilátus azt mondta a zsidóknak: íme az ember, jámbor tévedés lenne, de kétségkívül tévedés volna Máriát templomi madonnáink odaadó, elragadtatott ősanyjaként bemutatni. Ennek a két alaknak egy szentképen történő ily módon való lefestese már önmagában is a legnagyobb géniusz jele. " JAMES JOYCE: ECCE HOMO, 1899