Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

„A háttér egy a nézőre nyíló folyosó, verandát tartó oszlopokkal. Erős napfény tűz egyenesen az emelvényre, az udvar többi része félig árnyékban marad. A falak díszítettek, és a tornác hátsó felében egy keskeny ajtónyílás van, melyet római katonaság tölt meg. A tömeg első részét, akik az emelvény aljához közel állnak, az oszlopok, és egy velük párhuzamos, az előtérben levő lengő lánc fogják közre. Mellette egy kiöregedett, kóbor kutya kuporog, az egyetlen állat a képen. Az emelvényen, a katonák előtt két alak áll. Az egyiknek elől össze van kötve a keze, szemben áll a csődülettel, ujjai a párkányt érintik. Vállára vörös palást borul, mely egész hátát, s karja egy részét elfedi. Az alak melle ily módon fedetlen. Két halántékán s fején szabálytalan, sárgás töviskoszorú nyugszik, összekulcsolt keze finom, hosszú nádszálat tart könnyedén. Ez Krisztus. A másik alak valamivel közelebb van a tömeghez, a párkányon át kissé föléhajlik. Az alak Krisztusra mutat. (...) Ez Pilátus.